A tropikus év (vagyis a Nap tavaszponttól-tavaszpontig tartó évi útjának időtartama) nem egész számú többszöröse az ezen út megtételéhez szükséges napok számának, ezért a csillagászati és a naptári év hossza nem esik egybe. Mivel a csillagászati év 5 óra 48 perc 46, 08 másodperccel hosszabb a kereken 365 x 24 órával számolt naptári esztendőnél, ezért a naptári évünket, hogy megfeleljen a tropikus év hosszának, rendre ki kell egészíteni.
A mai értelemben vett szökőév eredete egyidős az 1582 októberében bevezetett Gergely naptárral, amikor is felismerve a Julián-naptár szerinti időszámítás mintegy tíz napos késését a civil naptár és a csillagászati időszámítás között, XIII. Gergely pápa naptárreformot hajtott végre, melynek egyik fő eleme a csillagászati időszámítás és a civil naptár közti különbségek hosszú távú szinkronizációja (miután a csillagászati, ún. tropikus év 5 óra 48 perc és 46,08 másodperccel hosszabb a naptári évnél).
A naptárreform évében radikális lépésként, hozzáigazítva az addigi évszázadok helytelen Julián naptárát a csillagászati tényekből adódó helyes naptárszámításhoz, 1582-ben októberben 4-e után 15-e következett (a vállalkozó kedvűek a főoldali naptáron ki is kereshetik a mai szemmel első látásra döbbenetesnek tűnő naptári hónapot). A reform értelmében meghatározott időszakonként a második hónap végét egy szökõnappal toldották meg.
Mikor van szökőév?
A reform szerint az az év szökőév, mely a négyes számnak egész számú többszöröse, kivéve a százzal is osztható éveket. Ez alól is kivételt jelent minden 400-zal osztható év, mely szintén szökőév. A naptárreformnak köszönhetően a Gergely-naptár a csillagászati naptártól 3000 évente tér el egy nappal.
Miért nem február 29. a szökőnap?
A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A valóság azonban az, hogy a február 24. napja megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 24 és 25 közé, ezért Mátyás névnapja és az azt követő névnapok mind egy nappal eltolódnak, mely "Mátyás ugrása" néven is ismeretes.
Miért éppen február 24. a szökőnap?
Egyrészt a régi római naptár iránti hagyománytisztelet az oka, mely szerint az év 355 napból áll, és időként beiktatott szökõhónapnak volt ez a helye, másrészt a római adórendszerben fontos hónap kezdõ nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni.
Miért nem február 25. a szökőnap?
Nálunk a zavart a római gondolkodás különös logikája okozza: a napokat nem a hó elejétõl elõre, hanem a következő hónap elsõ napjától visszafelé számolták! Mi azt mondjuk pl., hogy 24 nap telt el a februárból, ők azt mondták, hogy a március elseje előtti hatodik nap van, vagyis még 6 nap van hátra március elsejéig. Mi visszafelé nézünk a hónapon belül, azt számoljuk, ami elmúlt, ők elõre, a következõ hónap felé tekintettek, azt számolták, hogy hány napnak kell eltelnie még a következő hónap első napjáig (a hónap elején pedig a Nonis-ig (a hó 9. napja) és az Idibus-ig (a hónap 15. napja).
Így pl. február 23-a március kalendaejának 7. napja, azaz a március 1. előtti 7. nap. Február 24-e március kalendaejának 6. napja. Miután szökőévben ez a nap megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 6. napja (ami szökőévben február 25.), így az ismételt nap valójában nem február 25, hanem 24-e.
(Schalk Gyula nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése