A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztényünnep. A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően, a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton.
Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is.
Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsok közt is és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténységnaptárában több halottak napja is szerepel.
Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsok közt is és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténységnaptárában több halottak napja is szerepel.
Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.
Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Eklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).
A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll,Jézus öt sebének emlékezetére.
A keresztény kultúrkörben (így nálunk is Magyarországon) ilyenkor szokás kilátogatni a temetőkbe és megemlékezni a halottainkról virágcsokorral, mécsesekkel.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Halottak_napja)
A mai a halottak napja. A világfa tövénél nyíló odú nemcsak kapu, hanem olyan is , mint egy halálos ölelés, amely életet nemz. A halál sosem végleges: az égi és földi természet változásai örökké ismétlődnek, a látszólagos halálban mindig új élet ígérete rejtezik.
A mai a halottak napja. A világfa tövénél nyíló odú nemcsak kapu, hanem olyan is , mint egy halálos ölelés, amely életet nemz. A halál sosem végleges: az égi és földi természet változásai örökké ismétlődnek, a látszólagos halálban mindig új élet ígérete rejtezik.
Régen e napon pároztatták az állatokat. Skorpió hava valóban a halált, de egyben új életet is hozó: a természet tetszhalála, téli álma kezdődik, hogy majd megint újjászülessen. Nézzünk önmagunkba, saját lényünk, létünk mélyére, hogy szembenézzünk önnön "alvilágunkkal", személyiségünk árnyoldalaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése