Orvos-Tóth Noémi : Örökölt sors
Családi sebek és a gyógyulás útjai
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább.
Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.
Értékelésem:
Nem annyira értem ezt a nagy hype-ot a könyv körül (jó a marketingje, hehe) mert jelent már meg e témakörökben aránylag sok könyv (Örökölt családmintáink, Sorsáthallások, Felismerni ami van, Kevin Lehmann könyvei – akit meg is említ a szerző, stb.).
Amúgy egy „bevezető” könyv a témába, szóval tényleg csak megemlíti az egyes témaköröket, nem megy nagyon mélyre. Mondjuk szerintem ez az epigenetikus/transzgenerációs elmélet is csak egy elmélet, ne felejtsük, a pszichológiában is vannak divatos elméletek. Mindent azért ezzel se lehet megmagyarázni. (Ha már, a barátnőm mesélte anno, aki egy laborban dolgozott, hogy miért jó üzlet a patkányméreg gyártás – mert a patkányok aztán tényleg egy generáció múlva már immunisak az adott méregre!).
Viszont ami nem tetszett, pl.amikor nagyvonalúan összemosta egy bekezdésen belül (!) a gendersemleges nevelést azzal, hogy a felnőtt nők nem ismerik a férfiak gondolkodását és ezért nem tudnak nőiesen kommunikálni velük. Volt egy másik ilyen eset is, amit leír, ahol egyszerűen látszott, hogy az említett feleség azért nem tudott kommunikálni a férjével, mert nem ismeri ezeket a kommunikációs módszereket (persze a pszichológus mindent pszichológiai esetnek néz :) )
A könyv egyharmada ráadásul már nem is erről a szerintem kicsit vitatható elméleti megközelítésről szól, hanem simán arról, hogy milyen romboló mintákat hozhatunk magunkkal a családból (minden átöröklés nélkül is).
(Még egy megjegyzés ehhez: pl. azok a családok akik leginkább érintettek voltak pl. a holokausztban – azt mondják ők is átörökítik a félelmet az utódaikra – hát erről csak annyit, hogy ilyen családokat belülről ismerek, nincs ott semmilyen átörökítés, egyszerűen úgy dresszírozzák tudat alatt is a gyerekeket, hogy soha ne is merjék elfelejteni ezt a népük számára megrázó eseményt…)
Viszont könnyen, gyorsan olvasható a kötet, ez javára írandó. A kérdések pedig továbbgondolásra késztethetnek….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése