Boly(on)gós Vénusz
Ismét egy novellával érkeztem, amit a Fanni által kitalált, Sleeping At Last ihlette bolygós projekthez írtam. Ezúttal a Vénusz volt a hívószavunk.
***
02
Hanna együtt énekelt a hangszóróból harsogó zenével, amit ő választott, és olyan hangosra tette, ami még egy picit az ő fülének is sok volt, ám éppen ezt élvezte benne. Ügyet sem vetett a tájra, ami elsuhant mellette, minden idegszálával az útra és a zenére koncentrált. A gyomrában érzett némi nehézséget, de a tagjaiban inkább könnyed izgatottság vibrált.
Könnyed léptekkel sétált a recepciós pulthoz. Az arcán letörölhetetlen mosoly feszült, amitől már-már nevetségesen festhetett, ám mégsem tudta azt levarázsolni onnan.
– Üdvözlöm a Vénusz Hotelben! Miben segíthetek? – kérdezte udvarias mosollyal a recepciós, egy vékony, apró termetű fiatal nő.
– Foglalásom van Kiss Hanna névre.
– Egy pillanat, és nézem. Ó, látom, a romantikus hétvégi csomagunkat foglalta le. A kedves párja még parkol? – pillantott fel a monitorról a recepciós.
– Nem, egyedül jöttem – mondta, és az arcán még ragyogóbbá vált a mosoly.
Puha kattanással zárult mögötte az ajtó. Lerakta a bőröndjét, majd izgatottan fordult a szoba felé. Az ablakon ragyogó napsütés áradt be, az egész padlót vastag szőnyeg borította, ami mégis puhán süppedt be a talpa alatt, ahogy az ágyhoz sétált. Végighúzta a kezét az aranyszínű ágytakarón, majd letelepedett rá. Behunyta a szemét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése