BELSŐ LÉNYÜNK FELSZABADÍTÁSA
(Rüdiger Dahlke és Margit Dahlke "A Hollywood-terápia" c.könyve nyomán)
Az élet forgatókönyvében ezen a színpadon a szabadáság szerteágazó témája áll a középpontban.
Ma nemigen van olyan pincipium, amelyet ennyire tévesen értelmeznének. A szabadság azt jelenti, hogy önként tesszük, amit tennünk kell.
A szabadság minden esetben azt követeli tőlünk, hogy legyen bátorságunk azzá válni amik valójában vagyunk. Ebben rejlik az önazonosság titka, amelynek témája szintén ehhez az életszínpadhoz tartozik.
A 11. ház: a függetlenség és szabadság háza
A 11. ház bolygója az Uránusz, a hozzá tartozó jegy a független és öntörvényű Vízöntő. A 9. és X. házzal ellentétben, a jegy szülötte nem rendeli alá magát a külvilág szabályrendszerének, a külvilág számára pusztán eszköz arra, hogy saját vágyait beteljesíthesse. A jegy szülötteit kreativitás, mozgékonyság, nyughatatlanság és öntörvényűség jellemzi, azonban mindezek túlzásba vitele problémát jelenthet, és magányba, meg nem értett különcségbe torkollhat, miközben a közösséget is szétzilálhatja maga körül.
Kulcsszavak: öntörvényűség, függetlenség, szabadság, idealizmus, különcség, egyén, egó, nyughatatlanság, változás, elkülönülés, közösség, lázadás.
A Vízöntő jegy általános jellemzése
Legmagasabb szinten önfeláldozó, teljes mértékig képes alárendelni magát magasztos céljainak, le tud mondani saját boldogságáról, érdekeiről is.
Középső szinten a Vízöntő az anyagi világban törekszik a megváltásra, de nem jó helyen próbál változásokat elérni, így segítsége, küzdelme hiábavaló, földhözragadt.
Legalsó szinten erőszakosan akar mindent megváltoztatni, anarchista szemlélete képtelen mások szempontjait, érdekeit figyelembe venni. Saját magán nem akar és nem is tud változtatni.
Életrevalók (2011)
Az ejtőernyős baleset után tolószékbe kerülő gazdag arisztokrata, Philippe felfogadja otthoni segítőnek a külvárosi gettóból jött Drisst. Azt az embert, aki most szabadult a börtönből, és talán a legkevésbé alkalmas a feladatra. Két világ találkozik és ismeri meg egymást, és az őrült, vicces és meghatározó közös élmények nyomán kapcsolatukból meglepetésszerűen barátság lesz, amely szinte érinthetetlenné teszi őket a külvilág számára.
Távol Afrikától (1985)
Az előkelő családból származó Karen férjhez megy unokatestvéréhez, Blixen báróhoz. A házaspár Afrikába, a férfi kenyai ültetvényére költözik. A boldogság nem tart sokáig, a kicsapongó életet élő báró hamarosan szifilisszel fertőzi meg, és elhagyja a feleségét. Karen elhatározza, hogy Afrikában marad, megpróbálja fölvirágoztatni a farmot. Eközben beleszeret Denys Fintsch Hattonba, a nyughatatlan kalandorba. Szerelmük azonban rövid ideig tart, mert a férfi lezuhan a repülőgépével. Ráadásul a kávéültetvény is tönkremegy.
Hello, Doris vagyok (2015)
Egy önsegítő szeminárium arra inspirálja Doris-t, a hatvanas éveiben járó nőt, hogy romantikus kapcsolatot kezdeményezzen fiatalabb kollégájával.
Harold és Maude (1971)
Harold átlagos, huszonéves gazdag gyerek, aki szabadidejében temetésekre jár és szeret öngyilkosságot színlelni, hogy ijesszen rá az őt túlságosan is magához kötő édesanyjára. Maude viszont egyáltalán nem mondható átlagos nyolcvanéves hölgynek, hiszen duzzad az életszeretettől és hiszi azt, hogy minden nap hozhat valami újat a számára. Amikor Harold találkozik Maude-dal, gyökeresen megváltozik az élete. Az asszony megtanítja a fiúnak azt, hogy az élet valójában olyasvalami, amit élvezni kell és ami megadja a lehetőséget arra, hogy az ember jól érezze magát. Eközben azonban Harold anyja, pszichológusa, és keményszívű nagybátyja azon mesterkednek, hogy a fiú az általuk normálisnak tartott módon éljen.
Captain Fantastic (2016)
Mélyen az északnyugati partvidék erdőségeiben, a társadalomtól távol él egy apa, aki annak szentelte életét, hogy hat gyermekéből különleges felnőttet neveljen. De egy tragédia arra kényszeríti a családot, hogy kilépjenek a maguk teremtette paradicsomból. A külvilággal való szembesülés azt is jelenti, hogy az apának át kell gondolni a szülőségről, és a gyerekinek átadott tudásról vallott nézeteit.
Jó reggelt, Vietnam! (1987)
Jó reggelt, Vietnam! – ezzel a harsány kiáltással indítja a rádióműsort nap, mint nap Adrian Cronauer (Robin Williams), és a szlogen szállóigévé vált. Mivel Cronauert azért vezényeltek ide, hogy javítsa a katonák hangulatát, nem tétovázik, azon nyomban változtat a rádió műsorán. Felhagy a propagandahírekkel, no meg az ósdi slágerlistákkal. Új rockműsora azonnal népszerű lesz a hallgatóság, a katonák körében. Persze nem mindenki lelkesedik a változásért. A katonai vezetőséget kifejezetten aggodalommal töltik el a műsorvezető felelőtlen kijelentései a háború értelmetlenségéről. Cronauer azzal védekezik, hogy számára a háború nem valóság, hanem puszta nyersanyag. Ám történik vele valami. Megismerkedik egy vietnami lánnyal.
Cartagena (2009)
Léo a kolumbiai Cartagena városában él. Az egykori ökölvívóbajnokra rá sem lehet ismerni, a férfi az alkohol rabja. Ha így folytatja tovább, teljesen tönkreteszi magát. A barátja egy lebénult szépasszonyhoz, Murielhez küldi dolgozni. Az asszony egy tragikus baleset következtében bénult meg. Muriel jobb meggyőződése ellenére felfogadja a férfit, hogy segítsen neki, főzzön, és gondoskodjon róla. Léo lassan elnyeri az asszony bizalmát, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Miután Muriel megtanítja olvasni, Léo kierőszakolja, hogy kimozduljon a házból. A férfi rég nem tapasztalt érzéseket kelt benne.
Isten hozott Németországban! (2016)
A Hartmann család úgy dönt, hogy befogad egy menekültet. A színesbőrű férfi igyekszik beilleszkedni a családba, ám nincs könnyű dolga, főleg, hogy a környékbeliek nem nézik jó szemmel a jótékonykodást.
Tuti dolog (1985)
Walter Gibson (John Cusack) a gimit befejezve már az egyetemre készül. Ez éppen az a kor, amikor szinte minden lány tetszik, de sajnos mindhiába. Walter lehengerlőnek szánt dumája elől sietve menekülnek az elkeserítően maradi gimnazista lányok. Egyedül a barátja, Lance érti meg, de ő a kontinensnyi ország túlsó végébe, Kaliforniába megy tanulni. A sűrű levélváltás közepette egyszer csak befut Lance sürgető hívása Walterhez: azonnal induljon, mert a túlparton várja a „tuti dolog”, mégpedig egy szőke bombázó (Nicolette Sheridan) képében. Gibson egy házaspárhoz csatlakozva kocsival indul a nagy útnak, de nem ő az egyedüli utas: az autóban ott ül a stréber Alison is (Daphne Zuniga), aki vőlegényéhez készül látogatóba. Kalandos út következik, ahol a kölcsönös utálat szép lassan átalakul valami egészen más érzelemmé.
Tangó és tulipán (2000)
Egy autóbuszos kirándulás során Rosalbát, a pescarai háziasszonyt legnagyobb bosszúságára egy útmenti kávézóban hagyják. Ahelyett, hogy megvárná, hogy férje és gyerekei visszajöjjenek érte, kissé durcásan úgy dönt, inkább hazaindul egyedül. Hamarosan felveszi egy kocsi, amely a számára teljesen ismeretlen Velencébe viszi. Másnap vasárnap… s itt kezdődik csak igazán Rosalba kalandja. A rövid kitérőből, Rosalba családjának írt levelének megfogalmazása szerint “kisebb vakáció” lesz.
Férje, Mimmo nem lát a dühtől. Amikor megtudja, hogy egyik alkalmazottja, egy vízügyi szakember nagy krimiolvasó, Velencébe küldi, hogy keresse meg a feleségét.
Rosalba időközben új életet kezdett. Egy öreg anarchista virágárusnál talál munkát, a kissé naiv, izlandi származású pincérnél, Fernandónál lakik és közeli barátságot köt a szomszédban lakó kozmetikus/masszőr Graziával. Fernando unszolására visszatér régi szenvedélyéhez, a harmonikázáshoz is. Amikor Constantino, a vízügyes-detektív nem kevés kaland árán végre Rosalba nyomára bukkan, maga is olyasmibe keveredik, amire nem számított…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése