Továbbra is a télben járunk, de a nap meleg sugarai, a másfajta fény és a fák csupasz ágain csillogó harmat februárban is meglephet. Minden mozdulatlan, de minden mozdulni készül, mint a hó, amely lehull,a varázslatossá téve a tájat egy pillanatra, aztán ugyanolyan gyorsan el is olvad, felfedve a puha földet a frissen kihajtott fűvel és a tavasz illatával, vagy legalábbis majdnem. Ha megérintjük a földet, érezzük, hogy egy kicsit melegebb, és kezd ébredezni a hó alatt.
A február szó a latin februare szóból ered, amelynek a jelentése megtisztítani"; ennek az időszaknak az energiája elsősorban a megtisztulással.a megújulással, a tér felszabadításával és a felújítással kapcsolatos. Ilyenkor van a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe is, amely a fény újjászületésének kelta és a pogány Imbolc ünnepéből ered. Utóbbi szó szerint azt jelenti, hogy az „anyaméhben": Imbolcot Brigid istennőnek szenteltek akit a föld gyümölcseivel és a kreativitás szent tüzével hoznak kapcsolatba.
Szeretnék rámutatni, hogy februárban két egymást kiegészitő erő munkálkodik. Az egyik oldalon nvugalomra vágyunk, várakozunk és maradnánk az anyaméhben, a másik oldalon pedig ott van az igeny a megtisztulásra, az új élet teremtésére, a helyteremtésre - ha belegondolunk, mielőtt valami a világra jönne, pihenésre és időre van szüksége, ugyanakkor mozgásra és növekedésre is. Februárban olyan tevékenységeknek és gyakorlatoknak szentelhetjük az időnket, amelyek mindkét erőből merítenek, hasonlóan a gyertya lángjához, amely a láng felszabadító, tisztító erejével lassan beragyogja a szobát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése