JÚNIUS 13. PÁDUAI SZENT ANTAL NAPJA

A Remete Szent Antalhoz (jan. 17.) fűződő néphagyományokat sok helyen átruháztak Páduai Szent Antalra. Ezért igen sok, állattartással kapcsolatos hiedelem és szokás kapcsolódott ehhez a naphoz. Például a baranyai falvakban nem fogták be a jószágot.

 E naphoz kapcsolódott a Szent Antal tüze (anyarozs okozta ergotizmus), és az orbánc gyógyítása ráolvasással. De nemcsak az ergotizmust mondták Szent Antal tüzének, hanem így neveztek minden ehhez hasonlatos bőrnyavalyát ami vörös és viszket, így többek között a skarlátot, a kanyarót, a csalánkiütést, orbáncot, ekcémát, és más gomba, valamint baktérium okozta fertőzéseket illetve bőrbetegségeket is. Az anyarozs okozta járványszerű megbetegedés rohamos terjedésekor terjedt el az a szóbeszéd, hogy aki Arles-ben Szent Antal ereklyéje előtt imádkozik, az hamarosan meggyógyul.

Egy frank nemesember, Gaston, aki ugyancsak a szent ereklyéje előtt imádkozott a beteg fiáért, a fiú felgyógyulása iránti hálából 1095-ben ispotályt, betegápoló társaságot alapított St. Didier-de-la-Mothe-ben, ahol a betegek patrónusa, Remete Szent Antal ereklyéit őrizték. 1218-tól a társaság tagjai szerzetesi fogadalmat tettek, és 1297-ben egyházi kezdeményezésre az Ágoston-rend részévé váltak.

 Szent Antal napját különösen az asszonyok számára tartották dologtiltó napnak, nem volt szabad lisztbe nyúlni, mert kelések nőnek a kézen.