Karácsonykor a főétel a pulyka és a diós-mákos bejgli.
Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a fokhagyma védte az egészséget; a diót használták a rontás elhárítására, sőt jövendöltek is belőle (egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett), a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. A palócoknál például egy almát annyi felé vágtak, ahányan voltak a családban, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. A karácsonyi dióevés széles hazában elterjedt szokás volt.
A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a hal. Ez városi hagyomány, és bécsi eredetű, hiszen rántva kell fogyasztani, és ez az elkészítési mód onnan terjedt el. Persze ennek az ételnek is van mágikus jelentése, magyar hagyomány szerint a halpénz, halpikkely sok pénzt jelent. Az ünnep idején nem hiányozhatnak az asztalról a sütemények sem. Szinte elmaradhatatlan a bejgli, emellett nagyon elterjedt a mézeskalács is. A mézeskalácsot már hetekkel az ünnepek előtt megsütik. A különbözõ figurákkal a karácsonyfát is szokták díszíteni.
Az ilyenkor szokásos ünnepi ételek a teljesség igénye nélkül:
levesek: borleves, halászlé, káposztaleves
sültek: libasült, kacsasült, rántotthal, rántott pulyka, gesztenyével töltött pulyka, héjábansült burgonya
tészták: mákosguba
deszertek: diós-mákos beigli, fatörzs, legényfogó, diós aprósütemények, mézeskalács, vaníliás kifli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése