Kis-Ázsiában élt, keresztény hitéért mártírhalált halt. A bányászok, tüzérek, várak védőszentje.
Szent Borbálát (dec. 4.) pogány apja, Dioscurus is azért záratta toronyba, hogy kérők (más források szerint a kereszténységet hírdetők) ne férkőzhessenek hozzá. A toronynak volt ugyan két ablaka, de Borbála apja távollétében rávette az építőket, hogy vágjanak a falba egy harmadikat is, apjának adott későbbi magyarázata szerint azért, mert a Szentháromság világosította meg a lelkét (attribútuma a három ablakos torony vagy annak makettje).
Ezen át becsempészett magához egy papot, aki megkeresztelte. Amikor ezt apja megtudta, a pappal együtt megszökött. Egy sziklahasadékban rejtőztek el, Dioscurus azonban rájuk talált, mert egy pásztor elárulta őket. (Ezért később úgy bűnhődött, hogy juhai sáskákká váltak.) Az apa megkorbácsolta a leányát, majd átadta a római hatóságoknak. Azok megkínozták, orcáját tüzes fáklyával verték, de nem tudták hitét megtörni. Végül is az elvetemült apa fejezte le saját kezűleg (†306). Az ő büntetése sem maradt el, szörnytette színhelyén villám sújtotta halálra.
A Borbála-nap legfontosabb népi hagyománya a Borbála-ág vágása, mely utal Szent Borbála szenvedésére.
A lányok ezen a napon cseresznye-, alma- vagy mandulaágakat vágnak. Vízbe helyezik őket, s ha kizöldülnek, hamarosan férjhez mennek.....
A zöld ág az élet jelképe, ősi szimbólum, de a vallásos tartalma is van: az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe.
A régi időkben ezen a napon az asszonyoknak tilos volt dolgozniuk. Borbála napkor nem szabad fonni, varrni, söpörni. A női vendég nem hozott szerencsét a házra. A boszorkányok a hagyomány szerint ezen a napon szerezték meg a rontáshoz szükséges ruhadarabokat, így tilos volt a ruhát kint hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése