AUGUSZTUS 20.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY – AZ ALKOTMÁNYOSSÁG, JOGÁLLAMISÁG NAPJA – AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)

Szent Korona

Első királyunk a kereszténységben az István nevet kapta. A névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről: István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”. Hogy a név jelentőségét felismerték, arról a Kálmán-kori Hartvik püspök-féle István legenda tudósít. Eszerint a szülés előtt álló Sarolt fejedelemasszony előtt álmában megjelent Szent István első vértanú, s így szólt hozzá: „Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá”. Hartvik a görög nyelvben járatlanoknak még a szájába is rágja a látomás értelmét: „az István nevet kapta… mert ami «István» a görög nyelvben, «korona» a latin beszédben.”

Magam a korona hagyományok megszentelte közjogi állásának és tiszteletének fő okát abban látom, amit a legenda is a szánkba rág, nevezetesen: Szent István és a korona a nevükben egyek. Hagiosz Sztephanosz „hungarus” magyarra, vagyis latinra fordítva szent koronát jelent, s mint ilyen lett a személy, később az ő nevét viselő tárgy a keresztény magyar államiság megtestesítője. Más szóval, a korona Sztephanoszt, első királyunkat, annak személyén keresztül pedig a mindenkori királyt jelképezte. (A korona megszemélyesítésére a régi katolikus naptárban is találunk példát. A latin Korona, azaz „Koszorú” asszony és katona férje, Viktor, azaz „Győző” ókeresztény vértanúk ünnepét május 14-én ülték meg régen. Jelképes kettősük neve ugyanazt a gondolatot fejezi ki, mint István királyé. A koszorú a győztesnek kijáró diadém, a korona pedig a királynak.)

Szent István névünnepe, István király, Szent Király vagy egyszerűen Király napja, 1949 óta az Alkotmány és az Új kenyér ünnepe, a rendszerváltás óta legfőbb állami ünnepünk lett. István szentté avatása, névünnepének naptárba iktatása, amihez VII. Gergely pápa adott felhatalmazást, I. (Szent) László király és a magyar püspöki kar érdeme.

Noha a legfőbb királyi jelvény, a korona általában mindenütt nagy tiszteletben részesült, az a fajta szentség és közjogi méltóság, amit a magyar nemzet tulajdonított a Szent Koronának, másutt ismeretlen volt. A megkülönböztetett tisztelet okai közt első helyen szokás emlegetni, hogy a hagyomány Szent István koronájával azonosította, sőt sokáig még a koronakutatók is úgy hitték, hogy a koronának legalább a felső része Istváné lett volna. Györffy György mindmáig az ő személyéhez köti a felső, úgynevezett latin koronát, amennyiben feltevése szerint az István fejereklye tartójából készült volna. (Koronánk készítésének helye és időpontja ma sem tisztázott egyértelműen.)

Szent István névünnepe, István király, Szent Király vagy egyszerűen Király napja, 1949 óta az Alkotmány és az Új kenyér ünnepe, a rendszerváltás óta legfőbb állami ünnepünk lett. István szentté avatása, névünnepének naptárba iktatása, amihez VII. Gergely pápa adott felhatalmazást, I. (Szent) László király és a magyar püspöki kar érdeme. (Csak az 1179. évi III. lateráni zsinat óta lett a szentté avatás az Apostoli Szék kizárólagos joga.) A szentté avatási eljárás részeként 1083. augusztus 20-án, a Nagyboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon nyitották meg István király sírját. A magyar egyház ezt a napot iktatta a naptárba István névünnepeként.

„Jelképes” ünnep – szimbólumok árulkodnak augusztus 20.-áról

Mint minden ünnep, úgy augusztus 20.-ának is megvannak a maga jelképei, szimbólumai. Gondoljunk csak az új kenyérre, amely a nemzeti színű szalaggal átkötve, minden háztartás asztalára kerül. De vajon mi is ennek a mögöttes, „ezoterikus” tartalma?

Az új kenyér alapját, az új termés egyik szerves része, a búza szolgáltatja. Általában egy kis liszt, kovász, és víz segítségével készítik az augusztus 20.-i péksüteményt, de a fő szimbólum az összetevők közt a már említett: búza.

A búza az újjászületést jelképezi (lásd: államalapítás), azt, hogy valami véget ért, de érkezik helyette egy új (nem biztos, hogy jó). Az aranyszínű búza, gazdagságot is jelképez, bőséget, aratást.

Ezek olvasása közben eszünkbe juthat a nagy párhuzam a búza és az államalapítás közt. Talán első olvasatra butaságnak tűnik párhuzamot vonni, de ha a mögöttes tartalmakat nézzük, fellelhető a párhuzam. A búza és az államalapítás is az újjászületést jelképezi. Az államunk újjászületett, ahogy a búza is, évről-évre újra nő, és hozza a bő termést.

A másik jelkép/szimbólum, a nemzeti színű szalag, amivel az új kenyeret átkötik. Nincs olyan ember az országba, ki ne ismerné a piros-fehér-zöld színű lobogót. Nem véletlen, hogy ilyen színű szalaggal kötik át az augusztus 20.-ai kenyeret.

Piros: szintén jelentheti a születést, és a halált (ahogy már a búza is ezt szimbolizálta). A férfiasságot, a harciasságot, keménységet erősítő szín, amely kihangsúlyozza az ünnep tiszteletét, és méltóságát. Tiszteletet és figyelmet parancsoló szín, amely az egész triumvirátus-színcsoportot meghatározza.

Fehér: a fényességet, az egyszerűséget jelképező szín, amely kihangsúlyozza a nemzet egyszerűségét, és azt, hogy a dolgokat nem kell túlbonyolítani, hanem mindig a legegyszerűbb eljárást kell alkalmaznunk. Tisztaságot, elfogadást parancsoló szín.

Zöld: a megújulás színe (ismét a búzára utalok). A halhatatlanságot és a feltámadást jelképezi. A szín egy köztességet, egy semlegességet jelképez, amikor nincs jobb és bal, hanem csak közép van. Harmóniát, békét parancsoló szín.

A fentiek elolvasás, és a szimbólumok megismerése után, talán augusztus 20.-ára is máshogy nézel.