1961. április 12-én a Szovjetunióban Földkörüli pályára bocsátották a világ első embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülő őrnaggyal. Erre emlékezik AZ ŰRHAJÓZÁS NAPJA.
Ez alkalomból az általam most olvasott űrhajós könyvet mutatom be:
Chris Hadfield ezredes: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
- Mit tanultam az űrrepüléseim alatt a találékonyságról, az eltökéltségről és arról, hogy mindig felkészülten kell várni a problémákat.
Elképesztően érdekes könyv volt!!! Főleg, mivel anno ártatlan kislánykoromban, az egyik komoly „tervem” az volt, hogy űrhajós leszek! Persze aztán ez elsüllyedt az egyéb álmok közé, de mindig is izgalommal töltött el, minden az űrrel, űrhajózással kapcsolatos dolog. Hadfield ezredestől pedig kapunk épp elég sztorit, kalandot és megszívlelendő tanulságot, ahogy a kötet címében is ígéri.
A könyv első felében azt írja le, hogyan jutott el oda kanadai repülősként, hogy egyáltalán esélye legyen bekerülni az űrprogramba (attól még, hogy Kanada közelebb van Amerikához, semmivel sem volt egyszerűbb dolguk, mint egy magyarnak lenne!). Eszméletlen az a koncentrált kitartás, ami ezeket az éveket jellemezte számára, főleg mivel közben megnősült és három gyermeke is született. Amely hol nehézséget, hol biztos hátországot jelentett számára a célja eléréséhez. Csodáltam a feleségét is az elbeszélésekből, mert miközben megtartotta a saját céljait is, maximálisan alá tudott rendelődni a férje ambicióinak is.
A könyv első felében azt írja le, hogyan jutott el oda kanadai repülősként, hogy egyáltalán esélye legyen bekerülni az űrprogramba (attól még, hogy Kanada közelebb van Amerikához, semmivel sem volt egyszerűbb dolguk, mint egy magyarnak lenne!). Eszméletlen az a koncentrált kitartás, ami ezeket az éveket jellemezte számára, főleg mivel közben megnősült és három gyermeke is született. Amely hol nehézséget, hol biztos hátországot jelentett számára a célja eléréséhez. Csodáltam a feleségét is az elbeszélésekből, mert miközben megtartotta a saját céljait is, maximálisan alá tudott rendelődni a férje ambicióinak is.
Mindenesetre megtudjuk aprólékosan, mivel foglalkoznak az űrhajósok, amikor éveket a Földön töltenek két küldetés között, milyen feladatokat látnak el, milyen gyakorlatokat végeznek ("kedvencem" az volt amikor azt gyakorolják be mi a teendő, ha valaki meghal az űrben), milyen szimulációkat végeznek, és mit dolgoznak a mindennapokban. Sok technikai érdekességet is megtudhatunk, persze csöppet sem unalmas stílusban az egész űrhajózásról a Mir-ről és az ISS-ről, az űrrepülőgépekről és a Szojuzokról.
Megtudhatjuk, hogyan érintette Chriséket, amikor majdnem az otthonuk felett esett darabokra a Columbia űrrepülőgép visszatérés közben, sok ismerősükkel a fedélzetén.
Megtudhatjuk, hogyan érintette Chriséket, amikor majdnem az otthonuk felett esett darabokra a Columbia űrrepülőgép visszatérés közben, sok ismerősükkel a fedélzetén.
De a vidám, humoros pillanatokat is felidézi a felkészülés időszakából. Hogyan tudnak továbbmenni minden nehézség ellenére, és érdekes volt a tanácsa, amely szembemegy sok önfejlesztő könyv bölcsességével: az űrhajósoknak azt tanítják mindig készüljenek a legeslegrosszabb eshetőségre, és tanulják meg, hogy tudnák megoldani azt. Így mindig van egy forgatókönyvük a vészhelyzetre is, ezért nem az oktalan optimizmusban bíznak, hanem a saját felkészültségükben. A másik ilyen elgondolkodtató tanács, hogyan legyél „nulla” egy ismeretlen közegben. Mert a 'mínusz egyes' ember aki kifejezetten bajt okoz és gátolja a többieket, 'plusz egyes' pedig már csak akkor lehetsz, ha profi vagy az adott helyen – de ez magától alakul idővel. Manapság a sok önjelölt zseninek érdemes lenne ezeket is átgondolnia….De ezt ő nálam jobban elmagyarázza a könyvében. 
A kötet második része viszont már teljes egészében a 35. ISS küldetésről szólt, aminek ő volt a parancsnoka. A felkészüléstől a bajkonuri karanténon át a Szojuzzal való akkor még két napos repülésen át, a z ISS-en töltött 5 hónap leírásáig mindent megkapunk, érdekes, izgalmas, jópofa életképekben. Az űrállomás leírásától a mindennapi élet minden apró mozzanatáig, az űrséták izgalmától a WC- szerelés szükségességéig minden belefér. Közben dokumentálták ezeket az életképeket Evannal a fiával a Youtube-on, Sound Cloudon, Twitteren stb. utólag is bele lehet hallgatni/nézni egy űrhajós életébe.
Hallhatjuk az első gitárszólóját az űrállomás zajaitól övezve, megtudhatjuk, hogy viselkedik az emberi test a súlytalanságban, hogy kell fogat mosni avagy éppen hajat vágni súlytalanságban, mit esznek, hogy edzenek, mitől olyan kényelmes az alvás, mitől más még a gitározás is, és miért kell rengeteg tépőzár, ill.mit kell tenni, ha megszólal a tűzriadó az állomáson (nem, nem az oltókészülék az első és nem is fejvesztett rojhangálás), melyik a legszebb helye az állomásnak (a Cupola) és miért akar mindenki fényképezni az űrállomáson….
Végül aztán elkövetkezik a nehéz búcsú is, és jön a jó öreg Föld újra, de szörnyen érdekes a rehabilitáció végigkövetése is (ugyanis 5 hónap után az űrhajósok szó szerint felállni sem bírnak a garvitációban!), ill. Chris Hadfieldnek a nyugalomba vonulás ideje is elkövetkezett, és megosztja velünk ezzel kapcsolatos gondolatait is.
Hallhatjuk az első gitárszólóját az űrállomás zajaitól övezve, megtudhatjuk, hogy viselkedik az emberi test a súlytalanságban, hogy kell fogat mosni avagy éppen hajat vágni súlytalanságban, mit esznek, hogy edzenek, mitől olyan kényelmes az alvás, mitől más még a gitározás is, és miért kell rengeteg tépőzár, ill.mit kell tenni, ha megszólal a tűzriadó az állomáson (nem, nem az oltókészülék az első és nem is fejvesztett rojhangálás), melyik a legszebb helye az állomásnak (a Cupola) és miért akar mindenki fényképezni az űrállomáson….
Végül aztán elkövetkezik a nehéz búcsú is, és jön a jó öreg Föld újra, de szörnyen érdekes a rehabilitáció végigkövetése is (ugyanis 5 hónap után az űrhajósok szó szerint felállni sem bírnak a garvitációban!), ill. Chris Hadfieldnek a nyugalomba vonulás ideje is elkövetkezett, és megosztja velünk ezzel kapcsolatos gondolatait is.
Nagyon örülök, hogy most valami fura megfontolásból egy csomó űrhajós könyvet kiadtak végre magyarul, biztos mindegyiket be fogom falni, de mint első ilyen memoár ez tett rám a legnagyobb benyomást, szóval mindenkinek ajánlom akit az ilyen témák érdekelnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése