Szeptember köszöntése

Szeptemberben két, egymást kiegyensúlyozó erőt érzékelhetünk. A nap még melegen süt, éjszaka azonban már csípős a levegő, és a levelek kezdenek elszíneződni, felfedik vörös, narancs, sárga és arany pigmentjeiket. A fák beszélgetnek a naplementékkel, és a személyes megnyilvánulásaink is szívből jövőbbek.

A növényekben is két különböző erő munkálkodik: az egyik a gyökerek felé áramlik, ahol a tápanyagok és az erőforrások felhalmozódnak a téli hónapokra, a másik pedig a magok felé, amelyek beérnek ebben a hónapban.

Ez az egyensúly ideje. Az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 21 körül a nappal és az éjszaka egyforma hosszú lesz, majd a fényes órák száma egyre csökken. Egy pillanatnyi szünet, mielőtt leereszkedünk önmagunk mélyére és a misztériumba.

A természetben ez a mag formálódásának ideje, amikor a nyári tapasztalatait felhasználva kiteljesedik. A szeptemberi hold hasonlóképpen arra ösztönöz bennünket, hogy számot vessünk, rendezzük az év eddigi tapasztalatait, és felkészüljünk az előttünk álló hidegebb, befelé forduló évszakra.

A napéjegyenlőség az egyensúlyt és az energiák felmérését jelképezi, ahogyan azt a Szűz, a hónaphoz kapcsolódó jegy is sugallja. Ez az a pillanat, amikor kitisztul a látásunk; láthatjuk, mit értünk el eddig, hova kell irányítanunk a cselekvésünket, és merre kell fejlődnünk az elkövetkezendő hónapokban. A kiegyensúlyozottság több, mint értékelés és egyensúly: mindenekelőtt a harmónia megtalálása azokban a helyzetekben, ame lyek kibillentenek az egyensúlyunkból. Kérdezd meg magadtól: „Rendben, ez van most. Nem tetszik. Mit tehetek, hogy ez a helyzet megváltozzon?

Ezek a kérdések segíthetnek meghatározni az egyensúlyi pontodat, egyesítve a fény és az árnyék aspektusait a szeptemberi átmeneti időszakban.

(Lattari: Holdfázisok)