Ősszel a természet lassan megválik gyönyörű ruhájától, a levelektől, a virágoktól, és felkészül a téli pihenésre. Elengedi mindazt, amit egész tavasszal nevelgetett, egész nyáron büszkén viselt. Virágzott, tündökölt, megélte ereje teljét, mostanra azonban szüksége van a pihenésre.
Az elengedés mindig magában hordozza a szomorúságot, a melankóliát, ugyanakkor a reményt és az új lehetőségeket is. Hiszen el kell engednünk azt, ami már nem szolgál minket, hogy tavasszal új virágokat növeszthessünk. Ezt a bölcsességet mutatja meg nekünk az ősz.
Bár az ősz minden évben csak egyszer köszönt ránk, az elengedés és a megújulás lehetősége minden napunkban jelen van. Mi döntünk róla, mi határozzuk meg, milyen holtsúlytól szeretnénk megválni. Gondolj a hőlégballonra. Addig nem tud felszállni, amíg a felesleges súlyt le nem dobják róla. Az ősz hónapjaiban tehát érdemes számot vetnünk arról, mitől szeretnénk megválni, mi az, ami már nem szolgálja a fejlődésünket, a boldogságunkat.
Ezek lehetnek kapcsolatok, munkahely, hobbi, bármilyen helyzet, amibe energiát fektettünk, de már szeretnénk megválni tőle. Olyan hitrendszerek, gondolatok egykoron belekényszerítettük magunkat, de már szeret és érzések, amelyek nélkül könnyebb lenne az életünk. De ide tartoznak a le nem zárt kapcsolatok, meg nem élt fájdalmak, eddig el nem engedett neheztelések. Megválni a holtsúlytól a mi érdekünk. Mindaddig, amig van, mi lehúzzon, nem fogjuk tudni szabadon megélni erőnk teljét.
Képzeld el a fákat. Mi lenne velük, ha sosem hullana le a levelük, ellenben mindig jönne rajta újabb ? Egy idő után a fa elveszne a levelek között, elkezdene haldokolni, nem tudná fenntartani önmagát. Ha nincs meg az elengedés rituáléja az életünkben, lassan mi is kiüresedünk, felhasználjuk minden energiánkat, és végül képtelenek leszünk fenntartani nőiségünk erejét. A fény egyszerűen kihuny a szemünkből, összerogyunk a súlyok alatt. Ideje hát elengedni azt, amire már nincs szükséged. Ideje felszabadulni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése