A kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt.
/Nézzünk csak közül!
Mit teszünk környezetünkkel? Hogyan élünk?
Környezetszennyezés, globális felmelegedés,járványok, stb. Sorolhatnám még hosszasan.
A városokban élő emberek szinte fuldokolnak a szmogos levegőben. Globalizálódott világunk, hajszolt és rohanó egészségtelen életvitelre kényszeríti napjaink emberét. Mikor bekövetkezik a baj és elveszíti valaki egészségét, minden vagyonát feláldozná a sárkánynak, csak visszakapja életét./
Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, őt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: ,,Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányomat hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!” A nép felzúdult: ,,Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!” A király ezt hallván siratni kezdte leányát: ,,Jaj nekem, édes lányom! Mit csináljak veled? Mit mondjak? Hát sosem érem meg a menyegződet?” A néphez fordulva pedig azt mondta: ,,Könyörgök, csak nyolc nap haladékot adjatok, hogy elsirathassam leányomat!” A nép beleegyezett, de a nyolc nap elteltével dühödten visszatértek, mondván: ,,Miért veszejted el népedet leányod miatt? Ím, a sárkány leheletétől mindnyájan elpusztulunk!”
A király, látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte, s így szólt: ,,Jaj nekem, édes lányom! Azt hittem, hogy királyi öledben gyermekeket ringatsz, s most elmégy, hogy fölfaljon a sárkány. Jaj, nekem, édes lányom! Azt reméltem, hogy menyegződre fejedelmeket hívok meg, a palotát drágakövekkel ékesítem, dobokat s orgonát hallgatunk, s most mégy, hogy fölfaljon a sárkány.” Megcsókolta és elbocsátotta őt, mondván: ,,Leányom, bárcsak előtted haltam volna meg, hogysem így veszítselek el!” Ekkor a leány atyja lábaihoz borult, és áldását kérte. Miután atyja könnyek közt megáldotta, elindult a tóhoz.
/Először a szegények és gyengék estek áldozatul, de nem menekülhetett a Király sem.Földünk gátlástalan kizsákmányolásának és pusztításának mik a következményei?Élőszőr a szegény országokban élőket sújtja, de napjainkban már a gazdag országok polgárait is súlyosan érinti ez a probléma./
Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: ,,Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!” György így szólt: ,,Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt!” Így a leány: ,,Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!” György erre: ,,Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!” Amikor mindent elmesélt, György így szólt: ,,Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek.” A leány: ,,Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem.”
Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízből. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: ,,Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!” György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerően a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: ,,Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom!” Az meg is tette, mire a sárkány követte őt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült előlük, mondván: ,,Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk!”
/György vitéz hogyan tudta megsebesíteni a sárkányt,és miért nem ölte meg rögtön?
A történetből ítélve György vitéz fegyvere nem csak a sárkánnyal végzett volna, hanem az emberekkel is. Mielőtt végleg elpusztította volna a sárkányt a város lakóit el kellett látnia védelemmel./
Mire Szent György intett nekik, s így szólt: „Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt.
” Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg.
/Kereszt mint védő szimbólum.
Mielőtt a sárkányra rontott magára keresztet vetett. Védelemmel látta el magát.
Mielőtt megöli a sárkányt a város lakóit is ellátta a keresztség védelemével./
A király Szűz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bővizű forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belőle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de õ nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között.
/A Szt.György sávok kultikus szerepe régóta ismeretes. Egyházi épitészetben a templomok oltárának helyén minden esetben mérhető Szt.György és vízér kereszteződés.
Érdekesség, hogy kutak fúrását kettős vízér kereszteződési ponton érdemes végezni, ugyanis itt lehet számítani bő vízhozamra./
Ezután Szent György öt dolgot kötött röviden a király lelkére: gondoskodjék Isten valódi igéjének terjedéséről, tisztelje a környezetet, buzgón imádkozzon és mindig eszerint bátran cselekedjen, és ne feledkezzék meg embertársairól. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott.
Jacobus de Voragine
Legenda Aurea,
fordította: Madacs Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése