Kijózanító rózsaszín
Hú, hát jó tömény könyv volt! Nagyon érdekes, de semmi lazítás vagy sztorizgatás csak kísérlet kísérlet hátán. Szinte csak azokat sorolja és ismerteti az eredményeit. Hogy milyen hatással vannak ránk a nevek, címkék, jelképek, mások befolyása, a kultúránk befolyása, a színek, a helyek, az időjárás és a hőmérséklet, stb.
És ez nemcsak egyedi esetekben van így, ezek a tudattalan hatások egész életeket befolyásolhatnak a szerző és a kísérletet vezető tudósok szerint.
Persze azért kivételek mindig vannak, én magam is vitáztam sok esetben a megállapításokkal, nem is az igazságtartalmukkal, hanem, hogy ismerek nem egy kivételt alóluk (l. Schwarzenegger, aki a kormányzóságig vitte egyáltalán nem gördülékeny hangzású neve ellenére, vagy a sportolók ruhája színénél, hogy a megállapított győztes pirossal ellentétben a műkorcsolyában női egyéniben olimpiákon csak és kizárólag kék ruhában nyernek a versenyzők, stb.)
Mondjuk az időjárás és a viselkedés összefüggéseiről még olvastam volna kétszer ennyit is, mivel magamat is meteorofóbnak tartom, illetve jobban esett volna, ha a végén nem csak 2-3 mondatban foglalja össze a könyv eseteinek tanulságait, hanem jobban kibontva, hogy a mindennapi életünkben is használható tippeket kapjunk (ha már ennyi kísérletet végeztek a témában!).
Alkotó rendetlenség
Ebben a könyvben is sok esetleírás és kísérlet leírás volt, mint a Kijózanító rózsaszínc.kötetben, de szerencsére korántsem olyan töményen, sok átvezető magyarázattal és érdekességgel megspékelve.
Nekem legjobban a bevezetőben említett Keith Jarrett kölni koncertjének története tetszett (hisz én magam is imádom azt a felvételt), a férjemet pedig, akinek felolvastam, Rommel tábornok hadicselei, és az SAS megalakulásának története bilincselte le. Ezenkívül olvashatunk az Amazon megalakulásáról éppúgy, mint Brian Eno zeneszerzési módjáról vagy éppen arról hogy váltak be Corbusier épületei a mindennapi életben.
Az író a tapasztalatok alapján amellett tör lándzsát, hogy a legkreatívabbak azok a dolgozók, akiknek hagyják, hogy maguk alakítsák ki a munkakörnyezetüket, hogy a gyerekek jobban járnak, ha a kipárnázott máltai játszóterek helyett elvadult grundokon játszanak (saját élményből tanúsíthatom, így van!), és jót tesz nekünk, ha időnként kizökkentjük magunkat a komfortzónánkból, ill. megnyugtat minket, hogy a nem tökéletes produktum is lehet nagyon-nagyon jó, épp a hibáival egyetemben. Nem azt mondom, hogy mindenben egyetértettem a példáival, hiszen a Hudson Street-i kreatív nyüzsgés, amit példaként hoz, inspiráló lehet a munkában, de én megőrülnék, ha ilyen nyüzsis környéken kéne laknom. Vagy ugyanúgy a multikulti sokszínűség erőltetése lehet, hogy produktívabbá tesz egy várost (?), de nem biztos, hogy az emberek is olyan jól érzik magukat ilyen keretek közt hosszútávon.
Ettől függetlenül ez a kötet tényleg nagyon érdekes, nagyon ajánlom, mert sok-sok példával tanít minket arra, hagyjunk teret a kreativitást ösztönző „alkotó rendetlenségnek” is túlszabályozott életünkben!
Nekem legjobban a bevezetőben említett Keith Jarrett kölni koncertjének története tetszett (hisz én magam is imádom azt a felvételt), a férjemet pedig, akinek felolvastam, Rommel tábornok hadicselei, és az SAS megalakulásának története bilincselte le. Ezenkívül olvashatunk az Amazon megalakulásáról éppúgy, mint Brian Eno zeneszerzési módjáról vagy éppen arról hogy váltak be Corbusier épületei a mindennapi életben.
Az író a tapasztalatok alapján amellett tör lándzsát, hogy a legkreatívabbak azok a dolgozók, akiknek hagyják, hogy maguk alakítsák ki a munkakörnyezetüket, hogy a gyerekek jobban járnak, ha a kipárnázott máltai játszóterek helyett elvadult grundokon játszanak (saját élményből tanúsíthatom, így van!), és jót tesz nekünk, ha időnként kizökkentjük magunkat a komfortzónánkból, ill. megnyugtat minket, hogy a nem tökéletes produktum is lehet nagyon-nagyon jó, épp a hibáival egyetemben. Nem azt mondom, hogy mindenben egyetértettem a példáival, hiszen a Hudson Street-i kreatív nyüzsgés, amit példaként hoz, inspiráló lehet a munkában, de én megőrülnék, ha ilyen nyüzsis környéken kéne laknom. Vagy ugyanúgy a multikulti sokszínűség erőltetése lehet, hogy produktívabbá tesz egy várost (?), de nem biztos, hogy az emberek is olyan jól érzik magukat ilyen keretek közt hosszútávon.
Ettől függetlenül ez a kötet tényleg nagyon érdekes, nagyon ajánlom, mert sok-sok példával tanít minket arra, hagyjunk teret a kreativitást ösztönző „alkotó rendetlenségnek” is túlszabályozott életünkben!
Quiet Girl in a Noisy World
Nem szeretném összehasonlítani ezt a képregényt Sarah Andersen munkáival, mert bár mindkettő hasonló témáról, az introvertáltságról szól, mindegyik külön-külön is értékes. Míg Sarah Andersen inkább karikírozottan humoros pillanatképeket villant fel, Debbie Tung magát a folyamatot ábrázolja, nagy beleéléssel és érzékenységgel, ahogy a különc, szociófóbiás, könyvmoly introvertált egyetemista lány kiszakad az életbe, munkát keres, barátokat, majd menyasszony lesz, sőt feleség is, egy őt kiegészítő extrovertált férj oldalán.
De az igazi változások nem ekkor következnek be nála, hanem amikor rádöbben különböző segítő könyvek és tapasztalatok hatására, hogy a kellemetlen, depresszív érzések, kínos szituációk, terhes kötelességként megélt dolgok amik eddig teherként lógtak rajta nem az ő hibájából erednek, nem ővele van „baj”.. Rádöbben hogy ő egy szuperérzékeny introvertált típus, s mint ilyen, nyugodtan felvállalhatja magát, hiszen a tulajdonságai, az egyénisége nem szégyellnivaló, hanem teljesen természetes. Nyugodtan alakíthatja az életét úgy ahogy neki tetszik, nem kell senki semmilyen „extrovertált” elvárásnak megfelelnie. Ennek hatására változtat az életén, a munkáján, a társadalmi elfoglaltságain, és egy boldogabb életbe kezd bele. A kedvenc jelenetem amikor mindezt a felfedezést elmeséli a férjének meg a terveit, és megkérdezi:"ugye megint túlaggódom és túlagyalom a dolgokat?", mire a cuki, elfogadó extrovertált férje csak annyit válaszol: „annyira megszoktam ezt már nálad, hogy akkor aggódnék, ha nem így tennél!” . :)
Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kötetet aki hasonló problémákkal küzd, anélkül, hogy vaskos pszichológiai és önsegítő könyveket kiolvasna, inspirációt és bátorítást kap arra, hogy a maga introvertált módján is boldogan élje meg az életét!
De az igazi változások nem ekkor következnek be nála, hanem amikor rádöbben különböző segítő könyvek és tapasztalatok hatására, hogy a kellemetlen, depresszív érzések, kínos szituációk, terhes kötelességként megélt dolgok amik eddig teherként lógtak rajta nem az ő hibájából erednek, nem ővele van „baj”.. Rádöbben hogy ő egy szuperérzékeny introvertált típus, s mint ilyen, nyugodtan felvállalhatja magát, hiszen a tulajdonságai, az egyénisége nem szégyellnivaló, hanem teljesen természetes. Nyugodtan alakíthatja az életét úgy ahogy neki tetszik, nem kell senki semmilyen „extrovertált” elvárásnak megfelelnie. Ennek hatására változtat az életén, a munkáján, a társadalmi elfoglaltságain, és egy boldogabb életbe kezd bele. A kedvenc jelenetem amikor mindezt a felfedezést elmeséli a férjének meg a terveit, és megkérdezi:"ugye megint túlaggódom és túlagyalom a dolgokat?", mire a cuki, elfogadó extrovertált férje csak annyit válaszol: „annyira megszoktam ezt már nálad, hogy akkor aggódnék, ha nem így tennél!” . :)
Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kötetet aki hasonló problémákkal küzd, anélkül, hogy vaskos pszichológiai és önsegítő könyveket kiolvasna, inspirációt és bátorítást kap arra, hogy a maga introvertált módján is boldogan élje meg az életét!
Sisu
Skandinávia tarol – csak most nem az Ikeával, a Spotify-jal, a finn tőrrel és a lappföldi rénszarvasokkal, hanem a Lagommal és a Sisuval (na és persze a Hyggével,de az már dán). Már várom mikor jelenik meg a norvégok életvezetési tanácsadója!
Míg a svéd Lagom a mértékletes élet erényét dícsérte, a finn Sisu a minden körülménnyel való szívós megbirkózást isteníti. Nekem egy fokkal jobban tetszett mint a Lagom-filozófia (bár a dán hygge bekuckózós élményét úgysem übereli semmi!).
A sisu a szívósságot, a kitartást, az elemekkel való megbirkózást jelenti. Tetszettek a történelmi visszatekintések, a természettel való szoros és bensőséges kapcsolat (azta olyan országban élni, ami többszöröse a miénknek és csak 5 millióan lakják és tele van érintetlen vadonnal!), ahogy a gyerekeket is „ridegtartásban” nevelik ( -20 fokig nincs olyan hogy bent ücsörögjenek mert kint hideg van!), a nyári elvonulásokat a non-civilizált fakunyhókba, és az interjúk is érdekesek voltak a finn hírességekkel, köztük Paavo Nurmival is, a világ egyik legjobb futójával.
Bár kapunk életvezetési tanácsokat is, mégis az egészből a mostoha körülmények (és ellenséges szomszéd népek) ellenére erős és kitartó nép képzete maradt meg a legjobban. Bár, ahogy mondják a finnek nagyrészt szótlanok és nem szeretik dícsérni magukat, az, hogy így fennmaradtak és elégedett társadalomban élnek sokat elmond róluk. Ahogy a szólásuk tartja, nem az a lényeg, hogy egy lendülettel felfuss a hegyre, hanem hogy egyik lépést a másik után téve akkor is feljuss rá, ha úgy érzed már nem bírod tovább.
Míg a svéd Lagom a mértékletes élet erényét dícsérte, a finn Sisu a minden körülménnyel való szívós megbirkózást isteníti. Nekem egy fokkal jobban tetszett mint a Lagom-filozófia (bár a dán hygge bekuckózós élményét úgysem übereli semmi!).
A sisu a szívósságot, a kitartást, az elemekkel való megbirkózást jelenti. Tetszettek a történelmi visszatekintések, a természettel való szoros és bensőséges kapcsolat (azta olyan országban élni, ami többszöröse a miénknek és csak 5 millióan lakják és tele van érintetlen vadonnal!), ahogy a gyerekeket is „ridegtartásban” nevelik ( -20 fokig nincs olyan hogy bent ücsörögjenek mert kint hideg van!), a nyári elvonulásokat a non-civilizált fakunyhókba, és az interjúk is érdekesek voltak a finn hírességekkel, köztük Paavo Nurmival is, a világ egyik legjobb futójával.
Bár kapunk életvezetési tanácsokat is, mégis az egészből a mostoha körülmények (és ellenséges szomszéd népek) ellenére erős és kitartó nép képzete maradt meg a legjobban. Bár, ahogy mondják a finnek nagyrészt szótlanok és nem szeretik dícsérni magukat, az, hogy így fennmaradtak és elégedett társadalomban élnek sokat elmond róluk. Ahogy a szólásuk tartja, nem az a lényeg, hogy egy lendülettel felfuss a hegyre, hanem hogy egyik lépést a másik után téve akkor is feljuss rá, ha úgy érzed már nem bírod tovább.
Tiszta öröm
Ez a kötet a Rend a lelke mindennek c. kötetének a folytatása. De amíg az a KonMari módszer története és elmélete, ez a szószerinti képes útmutatója. Hajtogatási és elrendezési ábrákkal, helyiségenkénti eligazítással és közben egy-egy esetleírással. Szóval nem önmagában olvasandó, hanem a másik könyvvel egyetemben.
10 aranyszabály avagy hogyan éljünk 10 évvel tovább
Avagy egy svéd háziorvos tanácsai az egészséges élethez. Annyira ikeás ez a könyvecske! Lapraszerelt, egyszerű, és könnyen összeállítható belőle egy egészséges menetrend az életre. A kedvenc házorvosunk nem fáraszt minket bonyolult tudományos magyarázatokkal (csak a legszükségesebb esetekben és mértékkel), és 10 egyszerű lépésben javíthatunk az életminőségünkön (bár a délben 15-20 perc napozás, azért tipikusan svéd ajánlat – nálunk ettől eltiltanak ma már! bár abban igaza van: legyünk a napon, csak a mi UV sugárzásunknak megfelelő módon). Kitér a mozgásra, a folyadékfogyasztásra, a fogyásra, a pihenésre, stb. de kedvesen megengedő módon. Sőt még biztat is, hogy nem kell mindezt egyszerre végrehajtanunk! Már egy -egy lépés is jelentős védelmet jelent a szervezetünknek – úgyhogy azt hiszem, bár egyszerre végigolvastam ezt a kék-sárga kis könyvecskét, visszafogok még térni hozzá, hogy tényleg beépítsem az életembe az eddig hiányosan művelt dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése