Részletek a könyvemből - Bevezetés az asztrológiába

Mik az alapjai? Mit látunk? Mit veszünk figyelembe? A hét égi testet. Csak a szabad szemmel látható objektumokat, a láthatóság miatt. Most lehet, hogy ott van az Uránusz, meg a Plútó, a Neptunusz, vagy ezernyi kis aszteroida, amit mostanában néznek, de ezeket mi nem látjuk. Nem arról van szó, hogy mi hat ránk, ahogy rosszul magyarázzák a mai asztrológiában, hanem mi mit látunk a világból. Van egy idézet, ez most a Csillagok háborúja c. filmből jön, de ez nagyon igaz: „Amire figyelsz, az a világod.” És mi mit tudunk megfigyelni? Egyelőre ezt a 7 égitestet, és ha megfeszülünk, sem tudunk mást észrevenni szabad szemmel.

Az előrejelző (predikciós) módszerek az asztrológiában egymásra épülnek, ezért egy koherens világképet és egy összefüggő metodikát alkotnak. Az ember megismeri az egészet, így az új dolgokat is be lehet illeszteni a rendszerbe. Ez az alapja a dolgoknak. A modern felfogás ettől erősen eltérő pszichológiai megközelítésű. Inkább a tapasztalatok általi tanulást részesíti előnyben, nem szabályokat és rendszert ad, úgymond táblázatokat, hanem az: „én ezt tapasztaltam, akkor biztos legközelebb is ez lesz” metódust. Emiatt nehezebben tanítható, ezért vannak a receptek, viszont mindegyiket elég nehéz lenne bemagolni, mert ha csak azt összeszámolod, hogy 10 bolygó, 12 jegy, 12 ház, az már 1440-féle variáció, plusz még a fényszögek, és ezt senki nem tudja bemagolni. Az is nagy baj, hogy a filozófiai háttér hiányzik az egészhez, és igazán jósolni sem lehet vele, mert csak lehetőségeket mutat fel, mert szerintük szabad akarat van csak.

Pedig a harmóniába kerülés azt jelenti, hogy nem ütközök a világgal a saját törekvéseim által. Így a jóslás igazából azt jelentené, hogy segít feltárni az élet összefüggéseit. Ehhez képest, a modern asztrológia azt mondja, hogy mindig mindent lehet, nincs struktúra, nincs előrejelzés, csak véletlenek vannak.

A tradicionális asztrológia, bizonyos hagyományok alapján, spirituális kiegészítésekkel megalkotott rendszer. Ott vagy szélsőségesen a szabad akarat felé hajlanak, vagy pedig a determináltság felé. A valódi asztrológia a kettő között van. Tulajdonképpen az a fatörzs, és ebből nőtt ki a többi ágazat. Sajnos sok asztrológus van, aki nyirbálja ezt a fát, vagyis egyes módszereket kihagynak, elfelejtenek. (Lásd a bolygók méltóságai, vagy a bolygók örömei a házakban. Ezek annyira vicces dolgok, hogy ezzel nem foglalkoznak, holott így sajnos a rendszernek az értelmét veszik el, vagy akár a házak és a bolygók összefüggéseit.) A valódi asztrológia mindig egy kicsit múltba nézés, hogy összeszedjünk mindent, és megértsük az egészet, és csak utána lépjünk tovább az újítások felé. Ezért érdemes megalapozni az egész asztrológiai tudást egy nagyon erős alappal, és utána már lehet rá építeni, vagy lehet tudni, hogy mit lehet átvenni, és mi az, ami meg teljesen használhatatlan.

Mert, hogy azért a valódi asztrológiában is van evolúció, de nem úgy, hogy soha nem volt része, nem úgy, hogy beleraktak valamit, azért van újítás is benne, de csak olyan, ami logikailag illeszkedik a rendszerbe. Merthogy az evolúció kiteljesedést jelent igazából, azt jelenti, hogy már tudom, hogy hová tartok, meg hogy minden kezdetben benne van a vég, és nem véletlenül történnek a dolgok. Mindennek van oka, van egy rendező elve. Esetleg csak az adott pillanatban nem látja az illető. A látszólag észlelhetősége a világnak a lényeg, és az, hogy a megfigyelő befolyásolja a megfigyelt dolgot. Ezért kell egy külső viszonyítási pont, szabályrendszer, amely objektív, ezt a feladatot látja el az asztrológia is.

Ezért próbálták régen kizárni a személyes hozzáállást, mert minden mögött egy örök rendező elv szerepel. Mi a harmónia? Ha nekem is jó, a világnak is jó, ha megteszem a feladatom. Belelkesülésnek hívták azt, amikor lendületet veszel, és elindulsz a kiteljesedés felé. A vége pedig, hogy a végére érsz a feladatnak.

A középkori felfogásban nem volt benne a karma, a születés előtti élet, bár nem tagadták, mert a jelenlegi dolgokra és feladatokra összpontosítottak. Nem a karmikus New Age-es támogatás volt, hanem a HIT működött, hogy a sors működik. A szabad akarat, az inkább csak szabad választást jelent, ebben az összefüggésben. A lehetőségek közül választhatok, de nem mehetek bármilyen irányba. Van a sors, hogy „legyen meg Isten akarata”, vagy pedig, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek és véletlenek”. Ez a két véglet van. Ők úgy gondolták, hogy az élet a sors és a szabad akarat keveréke. Ezt fogjuk majd számba venni a horoszkópban is.

Mert a sors a világ működésének a rendje, a szabad akarat pedig az ebben való egyéni kiteljesedés. Ha kiteljesedünk, és ezzel beteljesítjük a sorsunkat, akkor könnyű lesz a halálunk, ha nem, akkor nehéz lesz az átmenet, nehéz lesz a dolgok itt hagyása. A valódi asztrológiában ezért kiolvasható, hogy egy esemény sorsszerű, vagy pedig a szabad választás lehetősége áll fönn. A sorsszerűből jön az előrejelzés, a végzet arra mutat, amerre menni kell, és a régiek arra mentek, hogy biztosan előre jelezhető legyen a sorsszerűség.

Az, hogy a sorsszerű és a szabad akaratos dolgokból kinek melyik terület, milyen része az életének, hogy melyik életterülete determinált vagy nem, az egyéni. A valódi asztrológiában a születést és a halált is jelölték, általában nem a pontos dátumát, hanem hogy meddig az addig, vagyis hogy mennyi időt, élettartamot kapott, keveset, közép távút, vagy hosszú távút. Ezt láthatjuk a védikus asztrológiában is, ott ez tovább élt....

További részletek és

megrendelés: http://publioboox.com/hu_HU/csillagok-utjan