Keresztesi Dóri : Mentés másként - avagy bemutatkozás író módra
Bemutatkozást írni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt először gondoltam. Általános iskolában könnyű volt: „Írj magadról egy ötvenszavas fogalmazást! Vigyázz, hogy az „f” betű szára egyenes legyen!” Gimnáziumban már bonyolódott a dolog, dagadt a terjedelem.
Felnőttként pedig? Másként mutatkozom be az óvónéninek, másként az üzletfeleknek, másként a barátom szüleinek (már férjem – mert jól sikerült a bemutatkozás), a boltban pedig csak köszönök egy jónapot.
Most íróként kell bemutatkoznom, ami azért furmányos ügy, mert még magam sem szoktam meg a gondolatot, az érzést, és enyhe pillangóremegés csikizi a gyomrom, ha emlékeztetnem kell magam: ha kezdő is, de: író vagyok. Amikor tavaly (többekkel együtt) nyertem Nádasi Krisz karácsonyi kisregény-pályázatán, engem nem a beküldött tizenkétezer szó megírása izzasztott meg, hanem a százötvenszavas bemutatkozás. Mit is írhatnék magamról, hiszen életem legfontosabb vívmányát tartotta a kezében az olvasó?
Már minden másként van. Most már legálisan magába szippanthat a képzelet világa, nem kell letagadnom, hogy a szereplőim velem együtt élnek a lakásban, együtt főznek velem, és keverik a kávém. És a legjobb, hogy megismerhetek más szenvedélybetegeket is, akikkel közös a függőségünk: kényszeres írás, és olvasás.
Hogy ez az ismerkedés jobban menjen, Nádasi Krisz a facebook-csoportjában felvetette az ötletet, hogy írjunk egy-egy bemutatkozást, amit a többi írótárs kérdéseire alapozva szerkesszünk össze. Íme a kapott kérdéseim és a válaszaim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése