A magyaroknál ugyanis a (kerecsen)sólyom jelképezte a Napot. A mágusok ezért még az árpádi honalapítás utáni századokban is igyekeztek fenntartani az ősi hagyományt, hogy a téli napforduló idején, amikor elkezd nőni a nappalok hossza, amikor a fény győzedelmeskedik a sötétség felett, megáldják és az éppen megszülető (felkelő) Nap felé bocsátják első szabad útjukra a fiatal kerecsensólymokat. Ez lehetett tehát eredetileg a kerecsenek, a Nap madarainak ünnepe, amelyet ma már Karácsonynak hívunk.
Helyenként e napon kioltották a tüzet, hogy teljes legyen a sötétség és megmérettessék az emberek belsejében a világosság: vajon elegendő az uralma csúcsára jutott sötétség ellenében?
A téli napforduló a fordulat, az újrakezdés, az új esztendő első igazi napja is, amikor az új Nappal új év is születik, újraindul a körforgás a maga rendje szerint. Ám ne feledjük, amilyennek megéljük az új esztendő első napját, olyan lesz az egész évünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése