Február köszöntése

 

Ebben az időszakban még nyugalomban vagyunk, akárcsak a magok a hótakaró alatt.  Ugyanakkor kezdjük érezni, hogy változik körülöttünk a levegő, a február már magában hordozza az eljövendő tavasz csíráit. Egyszerre van jelen a a pihenés és az aktivitás,  a csend és a ropogó fa  a kandallóban.

Továbbra is a télben járunk, de a  nap meleg sugarai, a másfajta fény és a fák csupasz ágain csillogó harmat februárban is meglephet. Minden mozdulatlan, de minden mozdulni készül, mint a hó, amely lehull,a varázslatossá téve a tájat egy pillanatra, aztán ugyanolyan gyorsan el is olvad, felfedve a puha földet a frissen kihajtott fűvel és a tavasz illatával, vagy legalábbis majdnem. Ha megérintjük a földet, érezzük, hogy egy kicsit melegebb, és kezd ébredezni a hó alatt.

A február szó a latin februare szóból ered, amelynek a jelentése megtisztítani"; ennek az időszaknak az energiája elsősorban a megtisztulással.a megújulással, a tér felszabadításával és a felújítással kapcsolatos. Ilyenkor van a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe is, amely a fény újjászületésének kelta és a pogány Imbolc ünnepéből ered. Utóbbi szó szerint azt jelenti, hogy az „anyaméhben": Imbolcot Brigid istennőnek szenteltek akit a föld gyümölcseivel és a kreativitás szent tüzével hoznak kapcsolatba.

Szeretnék rámutatni, hogy februárban két egymást kiegészitő  erő munkálkodik. Az egyik oldalon nvugalomra vágyunk, várakozunk és maradnánk az anyaméhben, a másik oldalon pedig ott van az igeny a megtisztulásra, az új élet teremtésére, a helyteremtésre - ha belegondolunk, mielőtt valami a világra jönne, pihenésre és időre van szüksége, ugyanakkor mozgásra és növekedésre is. Februárban olyan tevékenységeknek és gyakorlatoknak szentelhetjük  az időnket, amelyek mindkét erőből merítenek, hasonlóan a gyertya lángjához, amely a láng felszabadító, tisztító erejével lassan beragyogja a szobát.