Máj. 11. A csillagászat napja

Ez nekünk, asztrológiával foglalkozóknak különösen érdekes világnap, hisz egykoron az asztrológia és a csillagászat még egy tőről fakadt.... Ennek alkalmából egy kis sűrített asztrológiatörténet az első könyvemből (Csillagok útján):

Az asztrológia története

Az asztrológia története jó pár ezer évre tekinthet vissza. A Tigris és az Eufrátesz közötti területen, Mezopotámia területén alakult ki, sumérok és más akkori népek foglalkoztak vele, imádták a Napot, Holdat és Vénuszt. Találtak olyan agyagedényeket, vagy agyagtáblákat már 5-6000 évvel ezelőttről, amelyeken asztrológiai szimbólumok voltak.

Egyiptomi asztrológiai leírásokat ismerünk kb. i.e. 2000-től, innen van az asztrológia, tulajdonképpen innen számítják, mert megjelenik az Ascendens, ami a horizont és az ekliptika metszéspontja. I.e. 2-3000 körül még nem volt aránypárszámítás, de az Ascendens használata elterjedt a hódítások során. Tulajdonképpen nem volt matematikai algoritmusuk a horoszkópok kiszámítására, hanem a Nap nyugvásától a bolygók nyugvását – a 7 bolygót, amit látunk – vették alapul, az úgynevezett heliokális keléseket és nyugvásokat, amikor még látjuk, vagy már látjuk a Naptól az adott bolygót.

A törekvésük az volt, hogy helyreállítsák az egységet, a teljesség tudatot, szolgálják az egészet, egyben tartsák a világot. Az volt a filozófiai alapja, hogy ami jó a világnak, az jó nekem is. Innen jön az arché, az archetipikus szó, ami a 12 jegyre utal, vagyis az egyiptomi és a közel-keleti asztrológia az tulajdonképpen a jegyek elsődlegességére teszi a hangsúlyt.

A második lépcsőfok ebben a hellenisztikus asztrológia volt, ami összegyűjtötte ezeket az anyagokat. A több hónapos eltéréseket – ami, mint mondtam a számítások hiányossága miatt volt – pár napra vitte le. Saját megfigyeléseiket átlagolták, táblákra vésték.

A középkorban restaurációs törekvés vette kezdetét, itt az égitestek kezdtek el dominálni. Innen jön a reneszánsz asztrológia, majd a felvilágosodás korában a tradicionális asztrológia, ahol kihagyták a középkort, és visszanyúltak a görögökhöz. Megint a jegyek lettek az elsődlegesek, innen erednek bizonyos csonkítások, az égitestek értékelésében. A kortárs asztrológiában is megmaradt a jegyek dominanciája.

A babiloniak közül, a káldeusok voltak az asztrológus családok. Családi hagyományok alapján terjedt, a görögök egyfajta könyvtárosi szemlélettel begyűjtötték ezeket az anyagokat, és tulajdonképpen a nyugati és a keleti asztrológia úgy fonódik össze – ez az úgynevezett védikus asztrológia –, hogy görög közvetítés által jut el az aránypárszámítás és az Ascendens is. Ezért szanszkrit és görög szavak egyaránt szerepelnek a védikus asztrológiában, ez az úgynevezett janveta jataka, az ég vizsgálata görög módon. Ez az alapja a védikus asztrológiának.

Aztán a muszlim-arab terjeszkedés – akkoriban, a középkor elején még toleránsak voltak – lehetővé tette, hogy sok különböző ember kerüljön egy helyre, kombinálták az asztrológiai tudásukat, így került bele a védikus asztrológia is, és egy úgynevezett letisztított asztrológiát csináltak.

Ebből miért vesztek el dolgok? Egyrészt a kereszténység előre törése, a térítés és hódítás, ez egy nagyon intoleráns hozzáállás volt. A török, iszlám és arab alapokat teljesen ki akarták irtani mindenből, de többek közt az asztrológiából is. Ez egy vallási jellegű tisztogatás volt, vissza akartak térni a tiszta görög forráshoz, és ami a maradékban nem volt benne, azt kidobták. Ennek élharcosa volt Jean-Baptiste Morin (XVI.sz-i asztrológus és matematikus), aki egyfajta cenzor szerepet játszott, például kiirtotta az arab pontokat, szerinte ez az ördög műve volt, vagy a kisebb méltóságait a bolygóknak, illetve Ptolemaiosz írásait is megtisztogatta.

A reneszánsz asztrológiában Gutenberggel bejött a könyvnyomtatás. Ekkor jelent meg, vagyis nem sokkal később William Lilly-nek a Keresztyény asztrológia című munkája az 1660-as években. Akit azért nem nagyon szerettek, mert nem volt királypárti. Aztán volt egy John Patridge nevű asztrológus, akinek Vidéki asztrológia címmel jelent meg írása, és John Gadbury, aki Lilly tanítvány és királypárti volt, így politikai okok is közrejátszottak abban, hogy kinek a tanai terjedtek el.

A felvilágosodással az asztrológiát ódivatú dologként kezdték kezelni, vagy emlegetni. Harmadrangú lett, megszűnt a mecenatúra rendszer is az asztrológia alatt. Addig a pénzesebb emberek, illetve a méltóságban, rangban följebb levők mindig tartottak asztrológust, ami most már visszajött. A legnagyobb politikusoknak is van asztrológusa, csak ez nem publikus.

A felvilágosodáshoz visszatérve, Herschel felfedezte az Uránuszt, ez modernizálta az asztrológiai szemléletet, egy tudományos vonalat vitt bele. Így az igazi, a hagyományos (a középkori) asztrológiát elnyomták, és bulvár asztrológia lett belőle Napjegy alapján, és nagyon kigyomlálták. Az Istennek a szerepét, a hitnek a szerepét elvették belőle, helyette keleti filozófiákat raktak bele, a teozófia akkor kezdett el hódítani, l. Annie Besant, changeling, stb.

Ekkor kapott nagyobb szerepet a szabad akarat kérdése, ami a modern korban is tart. Mindent szabad. Ha változtatunk magunkon, akkor a világ is megváltozik. Ezt azért a középkorban, meg előtte nem egészen így gondolták, de erre majd visszatérünk. Rudolf Steiner volt az antropozófia nagymestere, vagy élharcosa szintén. Ő képviselte főként ezeket a tanokat.

Ebben a korszakban kezdett felvirágozni Amerika, a XVIII-XIX. században, elburjánzottak az ezoterikus tanok, saját hipotézisek alakultak, egyének alapítottak asztrológiai iskolákat és ritka művekre hivatkoztak, amik vagy léteztek, vagy nem. Így alakult ki pld. a humanisztikus asztrológia is, és egy mindent megengedő – mondhatjuk úgy is, hogy – léleksimogató asztrológia hódított teret, a New Age mozgalommal együtt. Ez már a XX. század. Megjelentek pld. az úgynevezett Sabiani fokok, ez a fokok értelmezése, ami egyfajta potenciálokat jelentett a képletben, aminek semmi alapja, és teljesen ellentétben áll az asztrológiai fokokkal. Ugyanis a fokoknak is voltak értelmezései, amit viszont mágikus cselekedetek kiválasztásához használták.

A háborús időkben (I. és II. világháború), az asztrológiát üldözték, kevés volt a tudás. Németországban a két világháború között és után kezdődött el egy restaurációs kutatás. A magyarországi vonal ebből a németországiból származtatható, az ún. tradicionális asztrológia terjedt el, Dubravszky László könyvének is ez a címe, a Tradicionális asztrológia tankönyve.

Angol területen pedig még nagyobb lett a szakadék a középkor és a modern kor között, pld. az angolok egyáltalán nem használják mára a primer direkciót, csak a szekunder direkciót, nem használják a szerencse pontot, nem ismerik a hyleg, az anaréta fogalmát, stb.

Lipcsében 1972-ben megjelent egy érdekes könyv, Szidóni Dórotheosztól, aki görög költő és asztrológus volt, és költői formában írta meg a tanait, melyet mára lefordítottak. Ő az i.sz. I. századból való és már a horary-nak (kérdőasztrológiának) a tanait hirdette. Ez aztán belekerült bizonyos fokig a köztudatba.

Manapság aztán mivé vált az asztrológia? Amerikában főleg konzultációs asztrológia dívik, antropozófikus, teozófikus, stb. nagyon lélekkel foglalkozó és pszichológiai vonal.

Angliában Barbara Walters és Olivia Barclay voltak, akik a középkori asztrológiát visszahozták a köztudatba, ott ez most teret nyert. Restaurációs törekvések is voltak azért, hogy kiadjanak bizonyos régi műveket, pld. Donatust, Ptolemaioszt, William Lilly-t is. Az a lényege ennek az idéző jelben restaurációs törekvésnek, hogy visszahozzák azt a szemléletet, ami tulajdonképpen az asztrológia alapját adta réges-rég, hogy nem a világ van értünk, hanem mi vagyunk érte.

Azok az alkotó elemek vagyunk, amiktől működik a világ. nem hagyhatok ott űrt, mert akkor nem működik a világ. Be kell töltenem a szerepemet, a feladatomat és ezért helyem és feladatom van, és ez az, ami hiányzik a mai ember szemléletmódjából. Ha a helyemnek és a feladatomnak megfelelően élek, akkor harmóniában élek, viszont ha olyat akarok, ami nem jó nekem, akkor rosszul fogom érezni magam. Ha viszont olyat, ami jó, akkor sikerélményem lesz. De mindenkinek más útja van, és másnak az útján te nem tudsz kiteljesedni. Ezt a régiek úgy mondták, hogy Isten akarata, ez és ez meglehet az életedben, az és az meg nem. Erre mondták, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, hogy bizonyos helyzetekben választanom kell, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezek azonban szubjektív és relatív kategóriák. A külső objektív dolgok azok a felettünk levő dolgok, vagyis hogy a világ működése szempontjából jó-e valami, nem a mi kis egyéni egónk szempontjából. Mi az, aminek meg kell történnie, ez a KELL kategória, mi az, ami nem történhet meg, ez a NEM SZABAD kategória, és mi az, ami esetleg megtörténhet, ez a LEHET kategória. Tulajdonképpen ez a három kategória volt, amivel dolgoztak régen.

Itt a kérdés az, hogyha valamit akarok, elérhetem-e azt a világban. Ha igen, jó, ha nem, akkor viszont nem kéne kínoznom magam azért a dologért hiábavaló vágyakkal, ez az úgynevezett, alárendelődés a világnak, és a feladatomnak. Ezt a mai ember nagyon nehezen viseli, mi az, hogy valaki megmondja neki, hogy mit szabad és mit nem. Miközben nem veszi észre, hogy mindenki megmondja neki, hogy mit szabad és mit nem. Lásd politika, államok, rendvédelmi szervek, de még a főnöke, és a szomszédja is. Ez egy ilyen látszatszabadság. Ha viszont tényleg alá rendelődik a világnak, akkor megtalálja a saját helyét. Ez egy segítség ahhoz, hogy megbékéljek azzal, ami van. Hogy merjek kezdeményezni, amikor kell, és megóvjam magam a hiábavaló kezdeményezésektől. Ezt tudjuk megnézni egy születési képletben. Ha ebbe hajlandó valaki belenyugodni, és elfogadni, és pozitív alkotó módon felfogni ezt.