A nyár szimbolikája

A nyár a forróság évszaka. A minket tápláló és éltető felmelegíti a földet, tökéletes időjárást biztosít számunkra , hogy élvezhessük a természetet, a szabadságot. 

A nappalok hosszabbak, az éjszakák melegek és barátságosak. Az élet egy nyitott könyv, minden sarkon kalandok várnak. 

Ehhez az évszakhoz az öröm, a kifejezés, az álmok megvalósítása, a teremtés és a cselekvés szavak kapcsolódnak. 

Mindent összevetve: a nyár emlékeztet minket a szívünkben és lelkünkben lévő vitalitásra és fiatalságra. Amíg tavasszal belevágunk valami újba, megtervezzük álmaink következő lépését, addig nyáron továbbhaladunk a megvalósítás útján. Minden adott ahhoz, hogy kihozhassuk magunkból a teremtőerőt. 

A pezsgés az életünk minden területére kihat, szinte ég a kezünk alatt a munka. A lelkünk repes, a szívünk szárnyal, képesek vagyunk a bennünk lévő energiát valami mássá formálni. Valamivé, ami boldoggá tesz minket a is úgy tündöklünk, sugárzunk, teremtünk. fizikai síkon.

 Ahogy a nap beragyogja a földet, itt az idő, hogy ráhangolódjunk az energiaközpontunkra, az életerőnk forrására, és az onnan fakadó energiára. Végre van terünk és lehetőségünk többet kapcsolódni az anyafölddel, a természettel, a szabadban jógázni, munkálkodni, feküdni a fűben, átérezni a természet szellemét,  elvonulásokra járni. 

Tavasszal minden újraéled, bimbózik, nyáron pedig virágba borul. Így váltjuk valóra mi is az álmaink, teljesítjük ki önmagunkat.