A Dorottya női név – melynek jelentése Isten ajándéka – a görög Dorotheosz név latinos nőiesítésének, a Dorotheának a magyarosított alakja. A Dorothea névhez egy ősi legenda is kapcsolódik, mely szerint a nevet egy ókeresztény pár alkotta kislányuk keresztelésekor, oly módon, hogy saját nevüket kapcsolták össze. A lány apjának a neve Dorus volt, az anyjáé Thea, ezekből alakült ki a Dorothea.
Magyarországon a Dorottya név elég gyakori név volt a 16–18. században, majd Csokonai hathatós közreműködésének köszönhetően hosszú időre elvesztette a népszerűségét. Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzának a címszereplőjét, a vénkisasszonyt hívták Dorottyának.
A legendák szerint Dorottya a keresztényüldözések idején élt előkelő családban. Miután kikosarazott egy római helytartót, a kor szadista szokásai szerint megkínozták, majd lefejezték. Lefejezése előtt a bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől, azaz Krisztustól küldjön neki azokból a rózsákból, almákból, amikről mesélt korábban. Volt is meglepetés, amikor a kivégzést követően virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral egy égi gyermekküldönc tette a bírónál tiszteletét.
A néphagyományban időjósló nap február 6-ika.
Ilyenkor már némi enyhülés tapasztalható. Az Ágotától megszorított időjárást, a hideget Dorottya tágítja, azaz enyhíti.
Február 6-a, Dorottya napja – több más, hasonló nappal egyetemben – az időjósló napok közé tartozik a néphagyomány szerint, gyorsan hozzáfűzve, hogy a népi megfigyeléseknek az évszázados tapasztalatok alapján mindig van alapjuk.
Dorottya, a „tavaszi rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda miatt lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Dorottya a serfőzők védőszentje is. Ünnepnapja, vértanú-halálának napja február 6. (i.sz. 287.)
A Vatikáni Zsinat 1968-ban mint sosem létező, csupán legendás személyt Dorottyát törölte a szentek közül.
Régi időkben Dorottyához fordultak azok, akik a szegénységtől, a szégyentől, a hamis vádaktól és a szenvedéstől kértek szabadulást. A szenvedők közül is főként a várandósok és a szülésznők fohászkodtak Szent Dorottyához könnyű szülésért.
Ez a nap dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk. Ha ezen a napon esett az eső, annak a juhászok örültek, mert úgy vélték, hogy akkor bőséges tejhozamra számíthatnak abban az évben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése