Febr.19. Zsuzsanna napja

Ma van az év 50. napja, amikor a Zsuzsanna nevű lányok és asszonyok ünneplik a névnapjukat. 

Római Susanna a Diocletianus-üldözés keresztény mártírja volt. Meglévő, körülbelül 450 és 500 között írt hagiográfiája nem bír történelmi értékkel, és az általa Susannának tulajdonított kapcsolatok teljesen fiktívek. Valószínű, hogy egy Susanna nevű igazi mártír áll az irodalmi találmány mögött. 

A néphagyományban jeles nap február 19-e, a hiedelmek szerint ugyanis ma eldől, mikor érkezik meg véglegesen a tavasz. Ha nem, akkor néhány napot kell még várni jégtörő Mátyásra, aki tényleg pontot tesz a jóslatok végére.

A vajdasági Kishegyesen régi időkben a pásztorok a legnagyobb tisztelettel fordultak e napon az ünnepelt felé, ugyanis azt tartották, hogy Zsuzsánna pisálja el a havat, friss füvet hoz, s megszólaltatja a pacsirtát. Zsuzsanna napján tehát vége a hónak, zöldellni kezd a fű, s megszólalnak a pacsirták.

De mi történik, ha elmarad az énekük?

Szentmártonkátai megfigyelés szerint, ha ma nem szólal meg a pacsirta, akkor „befagyott a szája”, azaz a hideg idő tovább tart.

Régi időkben a pacsirták repüléséből arra következtettek, hogy amennyiben ma alacsonyan repül a pacsirta, akkor még hideg idő várható, de ha magasan száll, akkor közel a jó idő.

A hagyományban kedvező jelnek tekintették, ha Zsuzsanna napján csepereg az eresz, mert úgy hitték, hogy akkor jó termés lesz az évben. Jó idő esetén vidéken nekifogtak széthordani a trágyát, és a szántó-vető munkák előkészületeit is megkezdték.

Zsuzsanna és a pacsirta összetartozásának hiedelmei többnyire a mezei pacsirtára vonatkoznak. Ezek a vonuló madarak ugyanis február dereka táján érkeznek vissza dél-európai telelőhelyeikről: enyhe időjárás esetén néhány nappal korábban, hideg időjáráskor napokkal később, de többnyire azonnal énekelni kezdenek, bár néha kissé félénken.