Május 1. Beltane (Walpurgis- a - meleg ünnepe)

 Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális. A nap pogány eredetû szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A görögök, rómaiak e napon köszöntötték Maiát, az ötödik hónap védõ istennõjét.

Wicca ünnep

Beltane, Samradh, Cestamain, Walpurgis-éj vagy majális. A természet virágba borul és a nappalok hosszabbak májusban. Ez a nap a tűz és a termékenység ünnepe, amikor a Szűz nemiség Anyává válik. A boszorkányok ilyenkor friss virágot helyeznek az oltárra, áldozati ajándékokkal kedveskednek a tündéreknek és szent helyeken, ligeteken vagy forrásoknál gyülekeznek.

(Vegyük figyelembe, hogy a kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot. Ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődtek.)

Beltane - virágbaborulás, lombok, szerelem, isteni nász ünnepe (május elseje). Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális. A nap pogány eredetû szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A görögök, rómaiak e napon köszöntötték Maiát, az ötödik hónap védő istennőjét. Beltane az ünnep ősi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn." anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét. Beltane eredetileg kelta vagy druida tûzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tûzben, a termékenységért. Walesben Creiddyladhoz kapcsolódott az ünnep, és gyakran Május Királynőjének hívták.

Beltane az ünnep õsi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn." anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét.

Beltane eredetileg kelta vagy druida tûzfesztivál volt, amit az Istennõ és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsõítésére. Az õsidõkben juhokat áldoztak fel tûzben, a termékenységért. Walesben Creiddyladhoz kapcsolódott az ünnep, és gyakran Május Királynõjének hívták.

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennõbe, és szerelmük beteljesül a mezõkön, virágos réteken. Az Istennõben megfogan az Istenség. Az Õ termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez.

A virágok és a zöld lombok az Istennõt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerõ, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.

Az ünnep szimbólumai

Májusfa

Eredetileg fallikus szimbólum. Fõleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendõkkel, szalagokkal díszítették föl, ezek egyértelmû nõszimbólumok.  Máshol enni-és innivalókkal díszítették, és a legényeknek kellett lehozni. Körültáncolták.

Egyéb népszokások:

A házakat zöld lombokkal ékesítik fel.

Más népszokások:  íjászverseny (vö. Robin Hood, Ivanhoe), lakoma, zene, tánc,  tivornya.  A leányok megmosakodtak a Beltane-hajnali harmatban, hogy szépek és fiatalok maradjanak.

Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimennek a mezõre, erdõbe április 30.-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték, és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat.

Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták.

A rómaiak Floralia ünnepe szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Három napig tartó, orgiasztikus jellegû mulatozás volt a lényege. Természetesen termékenységvarázslás volt minden ilyen fesztivál értelme.

A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot, ám a pogány eredet ezesetben is vitathatatlan.

Manapság is megmaradt a nap vidám, mulatozós jellege, az emberek kivonulnak a szabadba, májusfát állítanak, körültáncolják.

Wicca és pogány körökben is örömünnep, tele vidámsággal, alkalmi nótázással, jó idõtöltéssel.

Íme, egy May Day-dal a Jethro Tulltól: (1977,  "Songs from the Wood")

"For the May Day is the great day,

Sung along the old straight track.

And those who ancient lines did ley

Will heed this song that calls them back."

Üst

Az Istennõt jelképezi - a nõiség lényegét, minden vágy végsõ célját, a májusfa méltó párját. Pogány népszokás szerint akik átugorják a tüzet (melyet üstben gyújtottak vagy szabadon) - azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek.

Az ünnep ételei, italai

piros gyümölcsök, zöldsaláták, vörösbor, rosé, puncs, nagy, kerek zablepény vagy árpasütemény. Tejtermékek, sárga virágszirmokkal díszített puding, vaníliafagyi.

Illat

tömjén, orgona, rózsa

Gyertya

sötétzöld

Kövek

smaragd, narancsszínû karneol, zafír, rózsakvarc.

Az ünnep hagyományos mesterségei: a szövés, fonás - és minden olyan tevékenység, melynek lényege abban áll, hogy két különbözõ szubsztanciából létrejön egy új, harmadik minõség, Beltane szellemében.