A nap hagyománya : 29-e váltónap

Szent Mihály napjához több régi hiedelem és szokás kapcsolódik, például a szüret és az időjóslás kapcsán.

Az évkörben az egyik legjelentősebb váltónap e hó 29-e. Ilyenkor megszűnik a mézelés, a halak a folyóvizek fenekére húzódnak, hidegebb vidékeken ekkor kezdik a téli halászatot.






Tavasszal- azt mondják-, a zsendülő füvet kalapáccsal sem lehet visszaverni a földbe, mostantól kezdve viszont harapófogóval sem lehet kihúzni a földből - megszakad a fű töve, azaz megáll a fű növekedése. Az idő egyre borongósabbá válhat.



Ez a tél rámutató napja is, bővelkedik az időjárásra vonatkozó megfigyelésekben.  Ha dörög az ég, vagy netán a fecskék idáig maradtak, nem hagyták ott fészkeiket és nem keltek útra az elnyújtja az őszt. Az induló darvak ellenben az érkező telet jelzik. A mennydörgés, a keleti szél, vagy ha következő éjjelen az állatok összebújnak, erős, hideg, fagyos telet is ígér.



Ekkor szabadul fel a határ is: a földekről hazahordják a szénát az utolsó szálig, a termést az utolsó szemig, a legelőkről végleg hazahajtják az állatokat.

Ezen a napon a szokás tiltotta, hogy a nők dolgozzanak, és ezt hiedelmekkel, mondásokkal is erősítették. Úgy tartották, hogy aki Szent Mihálykor mos, annak kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég. A 20. és azelőtti századokban egyébként a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették.Szeptember 29-cel elkezdődött a kisfarsang időszaka, és egészen Katalin napjáig, november 25-ig tartóan kezdetét vette az őszi lakodalmaké is. A szent napján templombúcsút, vásárokat és szüreti bálokat tartottak. Szokás volt a hangoskodás és zajongás is, hogy a rossz szellemeket elűzzék.



(Forrás: Javaslap)