Az év körforgásában nyolc kiemelt kelta ünnep van: a Lammas vagy más néven Lughnasad a nyár és az ősz határvonala. A Lammas az aratás kezdete és az új kenyér megszentelésének az ünnepe, ezt a hagyományt vette át később a katolikus egyház is.
A XII. századig ezen a napon két hétig tartó ünnepségsorozat vette kezdetét. A közösségi szellemet, az összetartozást ápolták ezzel: vásárokat, mesterségbeli megmérettetéseket, versenyeket és játékokat rendeztek, üzleti kapcsolatokat ápoltak, sőt a forgatagban az egyedülállók társat is kerestek. A betakarított termésekből hatalmas lakomák készültek és asztalra kerültek az új búzából frissen sütött cipók.
A nyarat, a bőséget élvezték ki ezen az ünnepen, de a csúcspontban mindig ott van egy csipetnyi búcsúzás, az elmúlás ígérete, így különböző szertartásokkal és mágiákkal már az újjászületésre készültek.
A keltáknál a Lammas legfőbb istensége Lug volt. Jankovich Marcell a Jelkép-kalendáriumban így ír róla: "A Lug név kapcsolatban állhat a latin lux = „fény”, lucus = „szent berek”, lugeo = „gyászolok” szavakkal, külön-külön és együtt. Van, aki a sumer lug = „fiú” szóból származtatja, de tagadhatatlanul összefügg a germán tűzisten, Loki (Loge) nevével. Lugot Llew Llaw Gyffesszel, a „Biztoskezű Oroszlánnal” is azonosítják, aki a régi briteknek amolyan Héraklész-féle istene volt. Llew „oroszlánt” jelent (l. latin leo, angol lion), s ez a jelző Lugot is megillette. ... „Sokoldalúnak” is nevezték, mivel ács, kovács, harcos, hárfás, költő, történész és mágus volt egy személyben. Annak alapján, amit tudunk róla, Triptolémosz ír megfelelőjének tűnik: neki is vannak napisteni, marsi, szaturnuszi és merkúri tulajdonságai. A hagyomány szerint augusztus 1-jén halt meg, az időpont még a gabona-, illetve kenyéristenek vonásaival is megajándékozza."
A természeti népek a ciklusok szerint éltek és tisztelték az ellentétek misztériumát. A legnagyobb nyári bőségben felismerték a tél szűkösségét, a sötétségben a fény születését köszöntötték.
A görög mitológiában Hádész ezen a napon ragadta magával Korét, akit anyja, Démétér, a gabonaistennő a Mabon ünnepével, kezd el keresni és gyászolni. Az Alvilág istene a fiatal lányt az asszonyává teszi, kinek neve ettől kezdve Perszephóné lesz. A kelta népek hagyományában is megjelent egy különös házassági szokás, amit Taillte-menyegzőnek neveztek. Ez afféle próbaházasság volt, ami egy évre szólt, és a következő Lammas alkalmával a jegyespár dönthetett róla, hogy közös megegyezéssel búcsút vesznek egymástól vagy pedig kapcsolatukat egy életre szólóan érvényesítik.
További ünnepek az évben:
Imbolc - 02.02. a lángra lobbantás ünnepe
Ostara - 03.20. az ébredő természet ünnepe
Beltane – 05.01. a virágba borulás ünnepe
Litha - 06.21. az isteni nász ünnepe
Mabon - 09.22. a bőség ünnepe
Samhain - 11.01. az alvilág ünnepe
Yule - 12.21. a fény születésének ünnepe.
Forrás: Padparadsa Astrology
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése