Solar-Saga: Vénusz
Bolygós kihívásunk folytatódik, februárban Vénuszt, a szerelem bolygóját/ istennőjét idézzük meg nektek. Nagyon örülök, hogy a Merkúr novellát ilyen lelkesedéssel fogadtátok, és többeket megihletett:) Természetesen még mindig nyugodtan csatlakozhattok, csak jelöljetek meg forrásnak. Más univerzumok Vénuszait majd a novella alatti linkekben találjátok.
Vénusz
Tipikus. Az emberek agyát elborítják a hormonok, hülyeségeket csinálnak, aztán hozzám jönnek panaszkodni. Vagy még jobb, egyenesen rám kenik az egészet!
Azt gondolnád, legalább a családom kivétel, de neeem, ők aztán mindennek az alja, rosszabbak még a halandóknál is. Lassan kezdem azt hinni, hogy minél tovább élnek, annál idiótábbak lesznek. Egyedül engem kerül el a szerelem őrülete, anyám áldás-átkának köszönhetően. Szegény, még mindig gyötri magát miatta, pedig ezerszer megmondtam neki, hogy a lehető legjobbat tette azzal, hogy befagyasztotta a szívemet.
Nem sokkal jobb nekem, mint szerencsétlen Higanynak, akinek olyan gyorsan rohan a vére, hogy ide hallom a szívdobogását? Nevetséges, mennyire felhúzta magát. Mély levegőt veszek, engedem, hogy az üvegház forrón nedves levegője elárassza a tüdőm. Megcirógatom a kancsókáim gömbölyödő oldalát, szinte érzem, ahogy a belsejükben foszlanak szét az ostoba kis legyek.
Ha tehetném, csak a növényeimmel foglalkoznék egész nap. Gyönyörűek és veszélyesek, legfőképpen pedig nem fárasztanak az állandó drámázásukkal. Nincs nyavalygás, hogy jaj, a belladonna elszerette tőlem a vérehulló fecskefüvet meg mit tudom én. Csendben növekszenek, fotoszintetizálnak vagy vadásznak, kinek vérmérséklete szerint.
Nem törik rám az ajtót azzal, hogy…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése