Már elkezdődött az advent, amely hajdan nemcsak a fényvárás kiemelt idejének számított, hanem ezzel összefüggésben boszorkányos, veszélyes időszaknak is. A régiek mítikus világképében a boszorkányok ekkortájt állatalakban az emberi tanyákra húzódnak. Ezért az emberek úgy védekeztek a gonosz ellen, hogy aki az utcán járt, száját ki nem nyitotta, hátra nem nézett, mert mindkettő az ártó erőknek való kiszolgáltatottságot vonta maga után.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A keresztény vallás szerint pontosan meghatározott napon kezdődik és négy hétig tart, magában foglalva négy vasárnapot. Szent András napjához (november 30.) legközelebbi vasárnapon veszi kezdetét és december 25-ig tart. Az adventi időszak pontosan december 24-én ér véget, napnyugta után. De mit is ünnepelünk adventkor? Az advent az Úr megérkezésére való felkészülés időszaka, amikor a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít.
Egykor az adventi időszakra jellemző volt a böjt is, amely a húsvéti nagyböjttel ellentétben nem volt olyan szigorú. Ami az étkezést illeti, a katolikus körökben korábban a heti három nap volt kötelező: szerda, péntek és szombat, ilyenkor tilos volt húst és tejtermékeket fogyasztani. A szigorú böjt később két napra (szerda és péntek) csökkent. Ebben az időszakban kerülték a zajos mulatságokat, táncokat, és lakodalmat sem tartottak. A kocsmákban csak az átutazó vendégeket szolgálták ki. Ennek hagyománya a 20. század közepén eltűnt.
Szinte mindenhol az egyházi liturgiákat népszokások és a babonák betartása egészítette ki. Ilyen többek között az adventi koszorú, amelyet először valamikor 19-20. században készítettek. 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, és karácsonyig minden nap eggyel többet gyújtott meg. Valószínű a rohanó világnak köszönhetően, ma az adventi koszorún négy gyertya díszeleg, a négy adventi vasárnapot jelképezve. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm és szeretet.
Ha a gyertyákkal a hitbéli hagyományoknak szeretnénk megfelelni, akkor a koszorúra három lila és egy rózsaszín gyertyát tegyünk. A lila szín a várakozást és a bűnbánatot fejezi ki. Harmadik vasárnapon, a Gaudete vasárnapon meggyújtott gyertya pedig rózsaszín, ami az örömöt jelenti. A katolikus szimbolika szerint Szűz Máriára utal, aki megszülte a Fiút (öröm- rózsaszín). Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtunk meg, ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb.
Általában a koszorú kör alakú, és fenyőágakból készül. Más formájú és színű is lehet, hisz manapság az adventi koszorú asztali díszként is funkcionál, és követi a divatot épp úgy, mint a többi karácsonyi dekoráció is.
Az adventi naptár atyja egy német úriember, Gerhard Lang, aki valamikor a XX. század elején kapott egyet ajándékba az édesanyjától, ő pedig felnőttként vállalkozásban vitte sikerre az ötletet. Ma az adventi naptár ugyanolyan szimbólum lett, mint az adventi koszorú. Főleg a gyerekeknek, készítsünk mi is adventi naptárakat, hogy egy kis játékkal a várva várt karácsonyi ajándékok iránti vágyaikat ellensúlyozzuk.
Egykor az adventi időszakra jellemző volt a böjt is, amely a húsvéti nagyböjttel ellentétben nem volt olyan szigorú. Ami az étkezést illeti, a katolikus körökben korábban a heti három nap volt kötelező: szerda, péntek és szombat, ilyenkor tilos volt húst és tejtermékeket fogyasztani. A szigorú böjt később két napra (szerda és péntek) csökkent. Ebben az időszakban kerülték a zajos mulatságokat, táncokat, és lakodalmat sem tartottak. A kocsmákban csak az átutazó vendégeket szolgálták ki. Ennek hagyománya a 20. század közepén eltűnt.
Szinte mindenhol az egyházi liturgiákat népszokások és a babonák betartása egészítette ki. Ilyen többek között az adventi koszorú, amelyet először valamikor 19-20. században készítettek. 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, és karácsonyig minden nap eggyel többet gyújtott meg. Valószínű a rohanó világnak köszönhetően, ma az adventi koszorún négy gyertya díszeleg, a négy adventi vasárnapot jelképezve. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm és szeretet.
Ha a gyertyákkal a hitbéli hagyományoknak szeretnénk megfelelni, akkor a koszorúra három lila és egy rózsaszín gyertyát tegyünk. A lila szín a várakozást és a bűnbánatot fejezi ki. Harmadik vasárnapon, a Gaudete vasárnapon meggyújtott gyertya pedig rózsaszín, ami az örömöt jelenti. A katolikus szimbolika szerint Szűz Máriára utal, aki megszülte a Fiút (öröm- rózsaszín). Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtunk meg, ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb.
Általában a koszorú kör alakú, és fenyőágakból készül. Más formájú és színű is lehet, hisz manapság az adventi koszorú asztali díszként is funkcionál, és követi a divatot épp úgy, mint a többi karácsonyi dekoráció is.
Az adventi naptár atyja egy német úriember, Gerhard Lang, aki valamikor a XX. század elején kapott egyet ajándékba az édesanyjától, ő pedig felnőttként vállalkozásban vitte sikerre az ötletet. Ma az adventi naptár ugyanolyan szimbólum lett, mint az adventi koszorú. Főleg a gyerekeknek, készítsünk mi is adventi naptárakat, hogy egy kis játékkal a várva várt karácsonyi ajándékok iránti vágyaikat ellensúlyozzuk.
Ezeket a szimbolizmusokat vizsgálva ezért ebben az időszakban kiemelődik számunkara a lelki (és akár fizikai) befelé fordulás szükségessége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése