KÖNYVAJÁNLÓ

Beth Kempton : Wabi ​Sabi 

Útmutató a belső békéhez 

A ​wabi sabi a japán esztétika egyik irányzata, amely segít, hogy megtaláljuk a szépséget a tökéletlenségben, és értékeljük az egyszerűséget, illetve a természetességet.


A zenben gyökerező wabi sabi bölcsessége különösen fontos a modern korban, amikor folyamatosan keressük az élet anyagi világon túlmutató értelmét és belső békénket.

Beth Kempton

A wabi sabi a maga évezredes bölcsességével segít lelassítani, és megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk újra a természethez. Legyen szó az évszakok váltakozásban való gyönyörködésről, a hívogató otthon megteremtéséről vagy akár a méltósággal teli öregedésről, ez az ősi japán megközelítés és a könyvben található gyakorlati tanácsok segítenek, hogy tökéletesen tökéletlen életünk örömteli és tartalmas legyen.

Beth Kempton a japán kultúra nagy tisztelője és követője. Japán szakot végzett az egyetemen, s második otthonaként tekint Japánra. Volt műsora a japán televízióban, és rendszeresen publikál a keleti filozófiákról. Online is népszerű workshopjainak köszönhetően emberek ezreinek segített rájönni, mi az, ami valóban inspirálja őket, és hogyan élhetnek kreatívabb és teljesebb életet.

Eredeti mű: Beth Kempton: Wabi Sabi (angol)

Kicsit bajban vagyok ennek a könyvnek az értékelésével. Igazából azt tudnám mondani, hogy kifejezetten Japán-rajongóknak ajánlanám nyugodt szívvel. Ugyanis elég mélyen beleás a japán kultúrába, egészen a lingvisztikai fejtegetésekig, hogy megvilágítsa nekünk a wabi sabi értelmét, de nekem egyszerű nyugati olvasónak ennél kevesebb is több lett volna.
Végigrágtam ugyan magam rajta, de mivel nem érzem ugyanazt a rajongást mint az írónő (bár tény és való, ovis koromban még odavoltam a japán királyi családért – a családi legendáriumunk szerint, de erre már vajmi kevéssé emlékszem),szóval nekem csak fogalmak maradtak meg a könyvből, mint pillanat, elmúlás, szépség…ilyesmik.

Őszintén szólva nekem az egész wabi sabi értelmét sokkalta jobban megvilágította az a példa amikor egy másik írásban arról olvastam, hogy Japánban a törött cserepeket úgy ragasztják újra össze, hogy kitöltik a repedéseket arannyal…. Igy a tökéletlenségből másfajta tökéletesség fakad, a romlásból új szépség keletkezik, a múlandóságból időtállóság….Azt hiszem én maradok ennél a képnél. :)