A bolygók méltóságáról

Nemrégiben az egyik asztrológiai közösségben élénk vita robbant ki, többek közt a bolygók méltóságai kapcsán. Volt, aki egészében elvetette a méltóságokat, mondván, ez azt jelentené, hogy egy bolygó lehet jó vagy rossz, és az már csúnya értékítélet lenne, és a sikeres-sikertelen dolgokat se jelezheti, mert szerinte ilyen nincs is, ill. volt olyan kifogás is, hogy ezek a minőségek eleve determinálnak.

Először tisztázzuk, mit is jelent pontosan, hogy egy bolygónak méltósága (dignitása) van, aztán kitérek a kifogásokra is.

Mit is jelent a méltóság? 

Méltóságok vagy dignitás: a bolygó hatások és helyzetek kombinációja az állatövön.

Az alapvető méltósága egy bolygónak egy jegyben az esszenciális méltóság (hogy érzi magát az adott jegyben az adott bolygó?). Öt különböző méltóságot különböztetünk meg, csökkenő sorrendben: 1. uralmi 2. egzaltáció, 3. triplicitás, 4. terminus, 5. arculat.

Az akcidentális méltósága egy bolygónak pedig azt jelenti, hogy milyen házban van és ott hogy tudja kifejteni a hatását.

A méltóság mutatja az erőt a cselekvéshez - Frawley megfogalmazásában.

Ez mit is jelent? Ha nincs lábam, nem tudok futni, ha nincs hangom, nem tudok énekelni, ha nem tudok egy nyelvet, nem tudok beszélni rajta, ha nem tudom az összeadást, nem tudok számolni, ha vak vagyok, nem látom a színeket, stb.

Persze nem csak hiányokról beszélünk itt, ellentétesen értelemben nézve, ha ehhez vagy ahhoz van tehetségem, akkor esélyem van, hogy egyáltalán megcsináljak dolgokat: ha megy a matek, akkor lehetek matematika professzor, ha van zenei érzékem, lehetek zongoraművész, ha olyan az alkatom, akkor balerina, ha tökéletes az egészségem, akkor vadászpilóta, ha elég magas vagyok, akkor kosárlabdás stb.

Ezeket hívhatjuk képességnek vagy tehetségnek is. Bár van, akinek ez félrevezető lehet, szóval gondoljunk arra, hogy ki tud nekem jobban segíteni, mondjuk egy állásinterjúnál. Annak a cégnek a főnöke, ahova pályázom, vagy egy hajléktalan az utcáról? Kinek van nagyobb ereje?

Ki tud a peremben jobban érvelni a bíróság előtt? Az ügyvédem, vagy a szomszéd Marcsi néni? 

Ki tud elvezetni egy repülőgépet? Egy képzett pilóta, vagy aki még sosem látott repülőt?

Ki tud nekem nagyobb összegű pénzt kölcsönözni? A bankom, vagy a 10 éves unokaöcsém, még ha nagyon szeretne is?

És folytathatnánk a példákat. De remélem, ennyiből már összeállt a kép, hogy ahhoz, hogy meg tudjak tenni valamit, ahhoz bizony kell egy alapvető erő, tehetség, képesség, potenciál, ki hogy nevezi. Mert mit jelent a méltóság? Azt, hogy milyen potenciál rejlik abban a bolygóban, mi az, amit fel tud kínálni, aztán azt, hogy ebből mit tud kifejezni, azt majd a házaknál lehet megnézni (de nagyon nem mindegy, hogy egy 100%-os dologból akarok valamit kihozni, vagy egy 0%-ból!) De ez a lényege, hogy milyen potenciális erő rejlik abban a bolygóban.

Ha romlásban van, akkor nem sok van benne, magyarán semmi. Ez olyasmi, mint egy belső akadály, ha pld. nincs érzékem a rajzoláshoz, ha keresztre feszítenek sem fogok remekműveket alkotni, ha nincs érzékem a matematikához, vért izzadhatok, akkor sem fogok integrálszámításokat végezni. Akarhatok én egy lakótelepi garzonlakásban 3 hálószobát, nem fogom tudni kialakítani, maximum akkor, ha elköltözöm egy új lakásba (értsd: újraszületek új horoszkóppal) Ez ennyit jelent.

Vizsgáljuk meg a determináltságot először. A megjegyzést tevő szerint az, hogy egy bolygó eleve milyen erővel vagy potenciállal rendelkezik egy képletben, az determinálja a dolgokat és az nem jó. Na de miért is nem? Miért van az, hogy manapság szitokszónak számít a "determináció", mintha annyira saját magunk dönthetnénk mindenben? 

Tényleg így van? Tegyük szívünkre a kezünket! Ebben a földi életben miről dönthetünk teljesen szabadon? (Most a karmikus szempontokat hagyjuk.) Szabadon dönthetünk arról, hogy milyen neműként születünk? Dönthetünk-e arról, milyen testi, lelki és értelmi képességekkel születünk? Dönthetünk-e arról, hogy hova, milyen országba, milyen népbe születünk, milyen nyelvet fogunk beszélni? Dönthetünk-e arról, milyen családba születünk? Szabadon dönthetünk, milyen oktatást kapunk vagy nem kapunk felnőttkorunkig? 

Szóval mikor is dönthetünk először "szabadon"? Nálunk 18 éves, máshol 21 éves kortól (van, ahol meg ezután sincs szabad döntési jog!) És mennyire "szabad" az a döntés? Egyáltalán nem határozza meg a neveltetésünk, a szüleink által belénk vert hiedelmek, a társadalmunk elvárásai, az országunk törvényei, a KRESZ, a társasházunk házirendje, de még a munkahelyünk dress code-ja is? 

Szóval, mennyi is a szabad döntés aránya az életünkben? Na, pontosan ennyi a szabad döntés aránya a horoszkópunkban! 

Magyarán, nem a bolygó esszenciális erőssége által leszek én meghatározva és determinálva, hanem az csak jelzi, úgy alapvetően, hogy Én, mint leszületett lélek, mennyire leszek meghatározva bizonyos dolgokban az életemben. Vagyis milyen képességekkel, erőkkel, potenciálokkal és hiányosságokkal születtem.

Nekem senki se bizonygassa, hogy egyenlő képességekkel születünk, ill. bizonygassa annak, aki mozgás vagy egyéb korlátozottsággal vagy genetikai betegséggel, netán társadalmi korlátozottsággal születik a világra. (És ne keverjük! Az, hogy mit hoz ki ebből, az teljesen más dolog, mint hogy milyen potenciállal indul! ) De elég csak arra gondolni, hogy van, akinek műszaki érzéke van, van akinek művészi inkább, stb. Én pld. hülye vagyok a matekhoz, míg anyám vezető közgazdász volt és matekversenyeket nyert. Viszont anyám egy pálcikaembert kínlódva rajzolt le, míg az ő anyja festő volt, az unokahúga iparművész, és eredetileg én is művészi pályára készültem. Most ez azt jelenti, hogy egyikünk rosszabb volt, mint a másikunk? Dehogyis! Aki ezt érti ki belőle, az nagyon elvakult! Ez annyit tesz, hogy mihez van képességem, tehetségem, erőm. És az teljesen más kérdés, hogy mihez kezdek ezekkel. 

A másik vélemény pedig teljesen elvetette a méltóságokat, ami azért is fura számomra, mert még a modern asztrológiában is használnak két méltóságot: uralom és emelt (ez utóbbi kb. az egzaltáció), plusz két romlást: exil (száműzetés) és fall (esés). Morin eléggé megtépázta a klasszikus asztrológia eszköztárát, most akkor dobjuk ki, ami még úgy-ahogy benne maradt? 

Mert a véleményező szerint a méltóság egyenlő azzal, hogy valami jó vagy rossz, ő meg nem akar ítélkezni! Remélem az eddigi példák, meggyőztek arról, hogy ez koránt sincs így és aki ezt így értelmezi, az vagy durva tévedésben van, vagy egyszerűen nem ért az asztrológiához. Illetve nem ismeri teljes egészében a méltóságok rendszerét, csak innen-onnan összeszedett féltudással dolgozik (pl.van aki úgy mond értékelést a méltóságokról, hogy nem ismeri a dorotheuszi méltóságokat stb.)

Attól szemernyit sem leszek rosszabb, ha más képességeim és lehetőségeim vannak mint másnak! És ő se lesz se rosszabb, se jobb nálam (ezen kéne alapulnia az igazi egyenjogúságnak!).
Ez a vélemény arról árulkodik, hogy az illető még azzal sincs tisztában, hogy miket is jelentenek a bolygók egy képletben. 

Nos, akkor tisztázzuk röviden: egy bolygó többféle szerepben tündökölhet. Először is vannak az esszenciális jelentőségek: Nap = apa és tekintélyszemélyek, de arany is és a búza is, Hold = anya, tej és csecsemő is, Vénusz = fiatal nők, de szerelem vagy a pénz is, Mars = fiatal férfiak, tűz, szúró-vágó eszközök, stb. 

Aztán vannak a pszichológiai jelentéseik: Nap =tudat, egó, Hold = lelkiség, ösztönök, Vénusz = érzelmek, ízlés, Mars = akarat, vágy.

Aztán még vannak ház szerinti jelentések, azaz, hogy a képletünkben egy adott bolygó mely házakban áll és mely házakat ural, ami annyit tesz, hogy mely életterületünkre vonatkozik. Ha mennyiséget kell néznünk, akkor az azt jelenti, hogy minél nagyobb méltóságban van a bolygó, abból annál több van, és minél kevesebb a méltóság, vagy éppen exil (száműzött), vagy fall (bukott), akkor kevés vagy nincsen abból a dologból. Hány férje van valakinek, hány gyereke, hány munkahelye, stb.

Nézzük ezt példákkal!

Julia Roberts: MC-je a Kosban van, ura a Mars a Bakban, ahol egzaltált. Julia mindenki előtt ismert kiugró sikereiről a munkájában, hivatásában, három Oscar jelölése van és egy Oscar-díja.

Latinovits Zoltán: a Merkúr a hivatásházát és az elismertséget is jelöli nála, nem véletlen, hogy Színészkirálynak hívták (domicil, egzaltált X. házúr!). Latinovitsnak látszólag sosem kellett megküzdenie a sikerért, pályája első pillanatától kezdve forgatott, húsz év alatt csaknem kétszáz filmben szerepelt.

Einstein: vajon miért lehetett sikeres a szakmájában is, nemcsak egy elvetélt őrült tudós? Az a peregrin Nap a Halakban a X. házban nem lett volna elég ehhez. Ám az MC-je a Halakban van és a hagyományos ura, a Jupiter a Vízöntőben van, és rendelkezik egy általános triplicitással. Ez már bőven elég jó kategória ahhoz, hogy sikeres legyen, és 1921-ben megkapja a fizikai Nobel-díjat.

Angelina Jolie: az 5. házának a hagyományos ura a Mars. A Mars a Kosban áll, 9. házban, nagyon jól áll, egy uralmi Mars. Ha csak az 5. házat nézzük, akkor azt mondanánk, hogy ez a terület nagyon jól prosperál Angelinánál. Mit jelent ez? Ez a Mars ezzel az erős uralmi méltósággal azt jelenti, hogy pld. gyerekből sok van, amit tudunk is. Nem kis létszámú a család, 7 gyermek van már, ehhez már tényleg kell egy uralmi Mars, ebből azt hiszem 3 az övé, a többi örökbe fogadott.

Antonio Banderas: a pénzügyi helyzete nem föltétlenül lesz annyira kiegyensúlyozott, azt mondanám, hogy Antoniónak sem olyan híresen jó ez a 2. háza. Igaz, itt belevehetjük az elemzésbe a ház jegyének egzaltációs urát is, a Kosnak a Nap az egzaltációs ura. Ez a Nap pedig Antonio képletében az Oroszlánban áll, uralomban. Mit jelent ez? Hogy időnként, vagy rövidebb időre (egzaltációs úr) hatalmas pénzek fordulnak meg nála (egzaltáció ugyanolyan erős, mint az uralmi méltóság, csak rövidebb ideig tart). Így már érthetőbb a hollywoodi életvitel, nemde?

Jane Austen: Szűz Ascendense van, születési uralkodója a Merkúr. Igaz, az a Merkúr csak egy arculati Merkúr, aztán exil, vagyis nem volt olyan erős, mint szerette volna (40 éves korától már hanyatlott az egészsége és 42 éves korában elhunyt).

De mielőtt elkezd valaki rémüldözni, hogy neki peregrin vagy romlásban levő bolygói is vannak (mint mindenkinek), megnyugtathatom, ez csak az első lépések egyike az elemzésekben. Azután következik még a javító vagy rontó tendenciák kiértékelése: házhelyzetek, fényszögek, támadottságok stb. vizsgálata.

És a nagy kérdés: mihez lehet kezdeni ezzel? Mire a méltóságok ismerete? 

Nos, a régiek felfogása szerint az a kérdés, hogy ha valamit akarok, elérhetem-e azt a világban? Ha igen jó, ha nem, akkor viszont nem kéne kínoznom magam azért a dologért hiábavaló vágyakkal, ez az ún. alárendelődés a világnak és a feladatomnak. Ezt a mai ember nagyon nehezen viseli, mert mi az, hogy megmondja neki valaki/valami, hogy mit lehet és mit nem? Miközben nem veszi észre, hogy mindenki megmondja neki, mit lehet és mit nem, lásd politika, államok, rendvédelmi szervek, a főnöke, a szülei, de még a szomszédja is! Ez egy ilyen látszatszabadság. 

Ha viszont tényleg alárendelődök a világnak, akkor megtalálom a saját helyem. Ez segítség abban, hogy megbékéljek azzal, ami van. Hogy merjek kezdeményezni, amikor kell, és megóvjam magam a hiábavaló kezdeményezésektől. Ezt tudjuk megnézni vele, pld. egy születési képletben.

Ha ebbe hajlandó valaki belenyugodni, elfogadni és pozitív, alkotó módon felfogni az előrevivő. Mert be kell töltenem a szerepemet, a feladatomat a világban. Ha a helyemnek és a feladatomnak megfelelően élek, akkor harmóniában élek, ha viszont olyat akarok, ami nem jó nekem, ami nincs meg bennem, akkor rosszul fogom érezni magam. Ha viszont olyat, ami jó, ami megvan bennem, mint potenciál, akkor sikerélményem lesz. Ezért van mindenkinek más-más útja és másnak az útján te nem tudsz kiteljesedni.

Oly sokan keresitek, kutatjátok az életfeladatotokat kint, hogy majd valaki megmondja kivülről… Nem inkább itt, belül kéne valahol keresgélni?