A FÜGGŐLEGES VILÁGKÉP 3.

Erre egy példa: ha a képzeletbeli állatkertünkben megfigyeljük, hogyan tépi szét a tigris a kecskebakot, akkor ebből következtethetünk arra, hogyan irtja ki a kertünkben a csalán a borostyánt és arra is következtethetünk hogy valahol a katonák idős embereket ölnek. 


Hiszen a tigris, a csalán és a katonák valamint a kecskebak, a borostyán és az idős emberek egy-egy principium képviselői. A tigris-csalán-katona vonal összekötő analógiája az erőszak és az agresszió, harc (Mars) principiumával jellemezhető, a kecskebak-borostyán-idős emberek pedig a szűkösség és idő analógiájához (Szaturnusz) kapcsolhatók. Nyilvánvalóan nem jelentenénk ki, hogy a csalán azért irtotta ki a borostyánt, mert a katonák agyonütötték az idős embereket. Ez nem ok-okozati összefüggés, az események közös vonása a párhuzamosságban és a szinkronicitásban rejlik - ezek a fogalmak a legfontosabban a függőleges gondolkodásban és gyakran összekeverik őket az ok-okozati összefüggésekkel.

Az asztrológia ellenzői is leginkább az ellen tiltakoznak, hogy az égitestek bármilyen hatást gyakorolnának az emberekre. És igazuk is van! Ugyanis ebben az értelemben szó nincs ok-okozati összefüggésekről, a csillagok nem hatnak fizikailag az emberekre. Itt is szinkronicitásról van szó. Senki sem azért beteg, "mert a Szaturnusz..." hanem a Szaturnusz halad a pályáján és valaki megbetegszik a földön.

Tehát nem a népeknek vagy isteneknek, vagy a macskának van asztrológiai jegye - hanem a fenti okfejtés alapján egy-egy ősprincipiumhoz tartoznak különböző síkokon az istenképek, a nemzetek, az állat- vagy akár az ételfajták...

A racionális gondolkodás vizszintes síkjának és az analógiás gondolkodás függőleges irányának van ugyan metszéspontja, de nincs érintkezési felülete. Emiatt nemcsoda, hogy a tudósok és az ezoterikusok egymás számára érthetetlen nyelvet beszélnek, egészen addig amíg kizárólag a saját álláspontjukat tartják egyedül helyesnek. Nyitottságra van tehát szükség, amikor megpróbálunk közeledni a régiek függőleges gondolkodásmódjához. Ha ugyanis makacsul ragaszkodunk a két világkép közül az egyikhez (l. az asztrológusok és csillagászok meddő vitáit) az megakadályozza a gondolkodásmód megváltozását, a másik nézőponttal szembeni nyitottság viszont rugalmassá teszi a gondolkozást.