{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Mit adott neked a művészet?

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. 

Az eheti VKP kihívás témája a következő: Amit a művészet adott nekem. Ha egy szóval kéne megfogalmaznom: IHLETET. Ám elég gyakorlatias vagyok, szóval áradozás meg esszé helyett inkább példákat hoznék, mely művészeti ágak és alkotások voltak hatással rám:

Miután a gimiben művészettörténet szakos voltam, és erre a szakra is jelentkeztem az egyetemre először, aztán pedig irodalomra, ezért ez nehéz kérdés. Mert létem alapélménye a művészet. Próbálok mégis példákat kiragadni:

Zene, zene zene - igazából mindenevő vagyok, de az igazi kedvenc az az indiai klasszikus zene, amit tanultam is egy ideig. És annak nagy mestere, Ravi Shankar (akinek halálára nekrológot is írtam), illetve Zakír Hussain tabláművész. Aztán az etno- és jazz-zenék, mint a régi Makám együttes, a Mitsoura együttes, Szalai Péter tabla és cajun-játéka, Lukács Miklós cimbalom játéka, Avishai Cohen muzsikája vagy épp John Coltrane Love Supreme című lemezének gyönyörű feldolgozása Németh Gábor jazzgitáros által stb. 

Mostanában bizonyos okok miatt rászoktam a régi klasszikus rockzene hallgatására is, de nem szégyellem,  volt már olyan korszakom is, hogy egy Taylor Swift számot dúdolgattam hetekig.

Zenére írt verseim

Zenére nagyon szeretek írni verset. A legutóbb egy bárban, az IF-ben „iheltem meg" egy verset jazz-zenére, amikor az ismerősömék zenéltek. Szokás szerint egy papírfecnire írtam le, de ezt poénból dedikálta is a zenész ismerősöm. Ez a vers végül aztán be is került egy antológiába, úgyhogy megköszöntem az ismerősömnek az ihletet, és nagyon örült. Elárulom, nem titok ezek után, hogy Szabó Dániel jazz zongoraművészről van szó, aki azóta Los Angelesben él.

Léghajó

Irodalom - Pilinszky János költészete mindenekelőtt, 16 évesen került a kezembe azzal a megjegyzéssel, úgyse fogom megérteni; megmakacsoltam magam, hogy csak azért is - így is lett, azóta is ő az etalon. Az első „szabadversem” az ő hatására íródott, valamelyik kevéssé érdekes tanóra alatt a gimiben és még mindig megvan!

Zuhanás közben

 imára kulcsolt kezek
szeretők jajszava hangos éjszakában
idegen szavak kanyargó menete
repedt torkomon
szépen szavalni már nincs idő (...)

Aztán ott volt Hamvas Béla Scientia Sacrája, amely elindított a spiritualitás útján. Dosztojevszkij A félkegyelmű (amilyen zakkant kiskamaszok voltunk, nem popsztárokért, hanem Miskin hercegért rajongtunk), Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt (ah, az Angyalarcú karaktere volt az első szívszerelmem), Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című verse (mely sok szabadversemnek az ihletője), Fodor Ákos versei, Németh Gábor Angyal és bábú című kötete, Bulgakov A mester és Margarita és Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regénye és Maurice Béjart balettművész életrajza, az Életem: A tánc. Kozma Mária Sárkányfogvetés című regénye pedig egy tündéri szép nyelven megfogalmazott történet a Ceausescu-éra idejéből. 

Ezek mind nagy ihletőim voltak. 

A nagy kedvenc pedig: Neil Gaiman - Terry Pratchett : Elveszett próféciák (Good Omens) c. regénye. Hatalmas fricska az Apokalipszisről. Imádom!

Irodalmi és filmélmények

A Szépség és a Vonat

Színház - Somogyi István Mester és Margarita rendezése (Arvisura színház), a Godspell musical a Színművészeti főiskolán a 80-as években, Csehov Három nővére a Katona Színházban, Dürenmatt János királya és a Spiró György Csirkefej című darabja, szintén a Katonában.

Filmek - Nagy kedvencem Kevin Smith DOGMA c. filmje amely a vallási dogmákat karikírozza ki két angyal történetén keresztül eszméletlen jó humorral. 

Úttalan út (Interstate 60) - egy könnyednek tűnő fantasy mese, amely azonban nagyon komolyan szól az életben hozott döntéseinkről és azok következményeiről, és igen, a determináltság és a szabad akarat kérdésköréről. Ha egy filmet kéne mondani, ez lenne, egyébként egy csomó kedvenc van persze.

Mint Szaladják István: Aranymadár című filmje. Bódy Gábor A kutya éji dala, Pasolini Máté evangéliuma meg Huszárik Zoltán és Andrej Tarkovszkij filmjei. És persze a Gyűrűk Ura-filmek Peter Jacksontól.

Faramír síratója

Képzőművészet - Leonardo Da Vinci Keresztelő Szent Jánosa - ahogy mosolyog, az földöntúli, elsőre elbűvölt. Ezenkívül Van Gogh és Csontváry (ezeket mind láttam szerencsére élőben is Párizsban, Amszterdamban és Pécsett) és Georia O'Keefe festményei a mérvadók számomra.

És valamit a végére, ami kicsit "kilóg": egy ideig közelről belekóstolhattam a műkorcsolya világába, és Evgeni Plushenko olimpiai bajnok műkorcsolyázása olyan szinten elragadó volt, ami már nem csak a sportról szólt, hanem színtiszta szárnyaló művészetté vált. Ő is több versem ihletője lett ezáltal.
Jégbe dermedt suhanás
Art/ist on Ice