Oldalak

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kötelező olvasmányok

MI EZ? A {VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ!} EGY KÉTHETENTE JELENTKEZŐ BLOGGER KIHÍVÁS, AHOL A RÉSZTVEVŐK ELŐRE MEGHATÁROZOTT, EGÉSZEN A CIKKEK MEGJELENÉSÉIG TITKOS TÉMÁKRÓL ÍRNAK BLOGJUKBAN. HA CSATLAKOZNÁL VAGY ÉRDEKEL A KIHÍVÁS RÉSZLETES SZABÁLYZATA, KERESD FEL A VKP KIHÍVÁS ÖSSZEFOGÓ BEJEGYZÉSÉT. A TÖBBI RÉSZTVEVŐ ÍRÁSA AZ INLINKZ GYŰJTEMÉNY GOMBJÁRA KATTINTVA ÉRHETŐ EL. 





A kötelezőket én is utáltam általában, pedig irodalom szakos voltam a főiskolán, ill. a gimiben állandóan olvastam pad alatt, csak persze nem a kötelezőket! 
Amit különösen utáltam, az a Legyek Ura volt Goldingtól, én sem értettem, miért kell 14 évesen kannibál gyerekekről, egymás kínzásáról és kegyetlenkedésekről olvasnunk. Ugyanígy nem szerettem a Pál utcai fiúkat Molnár Ferenctől, megint egy megalázásról szóló történet (és csak azt felejtik el, hogy attól, hogy gyerekekRŐL szól, nem biztos, hogy egy történet gyerekekNEK szól!). 

Elegem volt Bovaryné hisztijéből és volt olyan is, amit csak egyszerűen untam a kiadott kötelező olvasmányt. Az a sok görög dráma, aminek a tizedét sem értettük a régiességük meg a fordítás miatt!  Ennek ellenére kiolvastam pl. a Faustot is, amit szerintem nem sokan tettek megEmlékszem, amikor egy színházi előadáson páran a csoporttársaimmal voltunk, és  A mester és Margarita előadásán elhangzott az a sor "Úgy vélem maga egészen műveletlen. Talán még a Faustot sem olvasta?" A nézőtéren síri csönd volt, mi meg hárman elkezdtünk visítani a röhögéstől. Azt hiszem az egész közönségben mi hárman olvastuk a Faustot. :D





A másik problémám a kötelezőkkel, hogy utáltam, amikor a tanár rá akarta kényszeríteni az elvárásait a műértelmezésekre. Emlékszem, amikor vérre menő vitát folytattam a gimis irodalomtanárnővel a a Biblia tékozló fiú történetének értelmezéséről.

Vagy ott volt Shakespeare Macbethje, amiről a főiskolán írtam dolgozatot méghozzá mágikus-szimbolikus szempontból (magyar nyelven egy darab ilyen tanulmány nem volt róla!) erre 4-est kaptam rá, mert hogy "sok volt a vesszőhiba". Az, hogy miről szólt, az egyáltalán nem érdekelte vagy tán nem is értette a tanárnő. 

Igy meg nem érdemes műelemezni! Akkor adják ki a műelemzés szövegét, bemagolják a gyerekek, oszt kész. Igaz ennek semmi köze a mű élményéhez, de hát kit érdekel, lényeg a tananyag!

Szóval kötelezőkből elöször a főiskolán a modern irodalom tárgyban voltak érdekesek. Volt egy nagyon jó tanárunk, aki JAK-ban volt benne és Kukorellyt, Mészölyt, Németh Gábort, Krasznahorkait, Garaczit stb. tanított, de ő legalább meg is hallgatta a véleményünket, azok az órák tényleg izgalmasak voltak! 

Még a Sátántangót is hajlandó voltam kiolvasni, pedig filmben se bírtam végignézni! Vagy Hajnóczy Péter alkoholos lázálmai A halál kilovagolt Perzsiából c. kötetben. Azóta is szeretem Kukorelly Endre Memória-part c. művét, vagy Mészöly Miklós Megbocsátás, Ördögh Szilveszter Koponyák hegye c. kisregényét, Garaczi László Plasztik Németh Gábor Angyal és bábú  c. kötetét, stb. 
Ezeket fiataloknak is jószívvel ajánlom, rövidek, modernek, költőiek, játékos nyelvezetűek miközben hulla komoly dolgokról szólnak.



De mi az, amit mindekivel kiolvastatnék? Nos, nekem sem egy szépirodalmi mű, hanem John Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek c. könyve. Amit ugyan nyakra-főre idéznek ma már, de igazából jóval kevesebben olvasták és alkalmazták a benne leírt bölcseségeket, Pedig ez a könyv jól átbeszélve a fiataloknak is roppant hasznos lenne, hisz én is ebből tanultam a meg a párkapcsolatot. És hát ez a téma az, ami mindenkit érdekel. Sokkkal kevesebb csalódás és jóval több öröm  érne mindenkit, ha megtanulnák a benne foglalt egyszerű alapelveket a párkapcsolataikban alkalmazni, hiszen asztrológusként látom, hogy mennyi problémával küzdenek az emberek a kapcsolataikban.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése