Vendégségben T. C. Langnál

Interjúhétfő - Vendégszerző: Kálmán Eszter


Mai interjúalanyom Kálmán Eszter író, asztrológus, a Csillagok útján című könyv szerzője. Faggattam írásról, filmrendezésről, művészetekről, no és persze asztrológiáról és determináltságról. Fogadjátok szeretettel a következő beszélgetést! Ha tetszett, ne felejtsétek el megnyomni a "tetszik" gombot! ;)

Te is írsz?
Szeretnéd, hogy megismerjenek?
Jelentkezz te is interjúalanynak a tclang@tclang.hu email címen!

TCL: Számos versedet és novelládat publikáltad, nemrég pedig megjelent az első szakkönyved. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Honnan jött az indíttatás az írásra? Emlékszel az első műved megszületésének körülményeire? Mikor és mennyi idő alatt készült el?

KE: Már gyerekkoromban történeteket találtam ki, akkoriban főleg indiánosokat, amit vagy a barátaimmal vagy a játékkatonáimmal játszattam el. Eleinte a rajzolás volt a szenvedélyem, minden történetemet lerajzoltam. Aztán tizenévesen, a gimiben egy nálam szellemileg érettebb fiú osztálytársam hatására írni kezdtem mindenfélét: verseket, mini novellákat, színdarabokat stb. Nagyon színház/irodalom- és művészetrajongó társaságba kerültem szerencsére, ők inspiráltak egyfolytában. Az első „szabadversem” valamelyik kevéssé érdekes tanóra alatt készült el, és még mindig megvan!

Zuhanás közben

 imára kulcsolt kezek
szeretők jajszava hangos éjszakában
idegen szavak kanyargó menete
repedt torkomon
szépen szavalni már nincs idő...

TCL: Mielőtt rátérnénk az asztrológiára, mesélj egy kicsit a szépirodalmi alkotásaidról! Miből merítesz ihletet az íráshoz? A veled történtek, főbb életeseményeid vagy egy személy rád gyakorolt hatása milyen mértékben tükröződik bennük?

KE: A versekben nagyon, főleg persze a szerelem ihlet meg vagy a hangulatok. Például zenére nagyon szeretek írni verset. A legutóbb egy bárban, az IF-ben „iheltem meg" egy verset jazz-zenére, amikor az ismerősömék zenéltek. Szokás szerint egy papírfecnire írtam le, de ezt poénból dedikálta is a zenész ismerősöm. Ez a vers végül aztán be is került egy antológiába, úgyhogy megköszöntem az ismerősömnek az ihletet, és nagyon örült. Elárulom, nem titok ezek után, hogy Szabó Dániel jazz zongoraművészről van szó, aki azóta Los Angelesben él.
De amikor a férjemmel összejöttünk, arról is született jó pár versem, illetve más szerelmeimről is anno. Aztán volt egy nagyon misztikus élményem, mikor egy nagyon szomorú verset írtam egyik év szeptemberében a villamoson, ahogy a zuhogó esőben hazafelé döcögtünk. Utána derült ki, hogy abban a pillanatban robbantak fel az ikertornyok New Yorkban. 2001. szeptember 11-e volt. De hogy érezhettem azt meg egy földrésznyi távolságból, máig se tudom!

TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? A verseidet, novelláidat mennyire szerkeszted meg, és mennyire hagyod, hogy a képzeleted és a szavak játéka érvényesüljön?

KE: Azt szeretem, ha nem kell szerkeszteni egyáltalán, csak úgy kijön belőlem szinte tökéletesen. Ilyen volt az a novella, amit Bogár Erikánakküldtem legutóbb a blogjába, a Telihold című dark fantasy mini novellám (flash story). Ez kb. egyoldalas írásom, és úgy negyedóra alatt megszületett. Talán a leggyorsabb munkafolyamatom volt, és a címén kívül más nem is változott benne az évek során. De persze sok olyan is van, amit hiába javíthatok évekig, nem lesz jobb sajnos. És van, amit évekig írok, pedig ”csak” egy novella.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel betűvetés során?

KE: Az egyik, amiről az előbb írtam, hogy van olyan, amikor érzed, hogy ott van az a vers vagy novella, de csak nem akar kibújni, vagy ha igen, akkor kicsit gyűrött, kicsit törött szárnyú, bénán bicegő, és nagyon nem tudni, lesz-e belőle valaha egészséges kis írás, vagy ki kéne dobni úgy, ahogy van. A másik dolog technikai, hogy utálok gépen írni, mert az eszem előrébb jár, mint a kezem. Ugyanis nem tanultam gépírást. Ezért lassan haladok, állandóan elütök betűket, ettől megőrülök. Úgyhogy igazán írni ihletből még mindig kézzel szoktam.

TCL: A mai napig alkotsz lírában és prózában, vagy szünetet tartasz, és teljesen a szakkönyvedre és a hozzá kapcsolódó feladatokra koncentrálsz?

KE: Nagyon rá tudok kattanni dolgokra, így most erre a szakkönyvírásra is. Ez most komoly is lesz, marketinggel, kiadással stb. Őszintén szólva a másik része, a fantázia meg repked ágról ágra, aztán van, hogy évekig felém se néz, de volt olyan telem, amikor majd' minden hajnal a gépnél ért, mert csak írtam és írtam, mint az őrült. Szóval most nincs ihlet, elég bezárkózott életet élek, egy-egy fanfictiont fabrikálok néha, de ezt is csak hobbiból. Bár a verseimmel, novelláimmal is hívtak ide-oda (pl. miskolci Irodalmi Rádióba), megjelentem antológiákban (legutóbb a moly.hu "Tetovált mementó" c. antológiájában), de egyszerűen nem tudom igazán komolyan venni. Inkább hagyom hát szabadon szárnyalni.

TCL: Hogyan kerültél kapcsolatba az asztrológiával?

KE: Az asztrológiát már a 90-es évek óta űzöm. A Buddhista Főiskolán vizsgáztam, és okleveles asztrológus vagyok. Jó húsz éve tanulom, tanítottam is, most már ideje volt, hogy összefoglaljam a tudásomat, illetve mostanra ért össze bennem egy egységes rendszerré, amit már át tudok adni, meg tudok osztani másokkal is, már akiket ez érdekel. Több száz, több ezer ember képletét elemeztem már az évek alatt; radix elemzéssel, párkapcsolati asztrológiával és kérdőasztrológiával is foglalkozom.

TCL: Én az asztrológiára mindig egyfajta útmutatásként tekintettem, ami azt mondja meg, milyen irányba alakul az életünk, ha nem változtatunk semmin. Vannak elkerülhetetlen események az életünkben, amelyek akkor is bekövetkeznek, ha mindent megteszünk a megakadályozásuk érdekében? Egyáltalán mennyire vagyunk urai és mennyire rabjai a saját sorsunknak? Van esélyünk szembeszegülni, van értelme ellenkezni vele?

KE: Nos, ennek alapos megválaszolása szerintem kilógna egy interjú keretei közül, hiszen ez már létkérdéseket feszeget. De ha gyors, instant választ akarunk, akkor azt tudom mondani, amit a régi mesterek is vallottak erről: az teljesen egyéni, kinek mennyire keveredik az életében a sorsszerűség (determináltság) és a szabad akarat – és ezt is meg lehet nézni egy konkrét horoszkópból. Az én életem például eléggé determinált, vagyis nem én választom a dolgokat, hanem a sors hozza elém őket, s akár akarom, akár nem, foglalkoznom kell velük.

TCL: Korábban magad is tartottál asztrológiai tanfolyamokat. Honnan jött az ötlet, hogy az asztrológia területén megszerzett tudásodat és tapasztalataidat megjelentesd könyv formájában?

KE: A saját tapasztalataim alapján úgy láttam, előbb jön egy szakterület megtanulása, majd a gyakorlása (tanácsadás), aztán jön a tanítása az anyagnak, és utána betetőzésként a könyvírás. Legalábbis nálam ebben a folyamatban sűrűsödött össze és kristályosodott ki az a tudásom, ami végül is megjelenik ebben a könyvben. Ez a  könyvem, a „Csillagok útján: Intenzív bevezetés az asztrológiába” című, az elmúlt húsz év tudásának rendszerbe foglalásának szándékával született. Amúgy most már csak ismeretterjesztéssel foglalkozom. Asztrológusként a kérdőasztrológiát műveltem, amely az asztrológiának egy olyan irányzata, amellyel teljesen mindennapi kérdéseket lehet megválaszolni. Szóval ez nem az a misztikus személyiség- és sorselemzés, ahogy sokan elképzelik az asztrológiát. Ez egy egyszerű, gyakorlatias és gyors válaszokra specializálódott irányzat, amelynek azért komoly hagyományai vannak, amelyek az ókori és középkori asztrológiából erednek. Persze ezt a tudást a személyiségelemző, úgynevezett radix horoszkópoknál is ugyanúgy használom, azaz személyiségelemzésre is, sorselemzésre is. A most megjelent könyvem is ebben segít egyfajta tankönyvként, hogy az alapoktól eljussunk addig, hogy legalább némi fogalmunk legyen a saját horoszkópunkról, annak mibenlétéről. Hogy mi mit jelent benne. És ami ebben nekem fontos volt, hogy ne egy ma szokásos “receptgyűjteményt” adjak az olvasóknak, hanem megmutassam az asztrológia struktúráját a pincétől a padlásig.

TCL: Mennyire követelt meg tőled más módszert, más írástechnikát a szakmai könyved megírása a szépirodalmi műveidhez képest? Melyik jelent(ett) nagyobb kihívást?

KE: Teljesen más a kettő. Konkrétan ennek úgy kezdtem neki, hogy tartottam egy tanfolyamot, aminek a hanganyagát megkapták a tanulók. És azután ezeket a hanganyagokat gépeltettem le, és szerkesztettem át könyvvé. Tulajdonképpen már a tanfolyamon összeállt a könyv vázlata. Igaz, így kicsit élőbeszédes lett a stílusa, de talán ez az elevenség is segít a befogadásban, egyébként ugyanis hatalmas és nagyon nehéz anyagról van szó, ami talán túl száraz is lenne, ha nagyon papírízűen lenne megfogalmazva. Őszintén szólva olvastam már ilyen meg olyan stílusú szakkönyvet is ebben a témában. Külföldön úgy láttam, „divatosabb” a tanfolyamok, előadások, workshopok anyagának átszerkesztés utáni könyvbeli megjelentetése szakkönyvként, és nem is rossz eredménnyel (l. Stephen Arroyo, Liz Greene, MatjaŽ Regovec). Látszik tehát, hogy a legnevesebb asztrológusok is élnek ezzel a módszerrel. Itthon inkább az akadémikus stílus dívott sokáig (l. Dubravszky László: A tradicionális asztrológia tankönyve). Ám a visszajelzések szerint az olvasók vevők a könnyedebb stílusú, mindazonáltal mélyre menő, alapos tudást nyújtó könyvekre.

TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a Csillagok útján című könyvedet?

KE: Őszintén? Mert nem volt annyi pénzem, amennyit egy nagy kiadó elkért volna, csak úgy bekerülni bárhova is meg tudjuk, hogy milyen nehéz.

TCL: A borítódat te tervezted, vagy szakemberre bíztad?

KE: A borítót a Publio Kiadó tervezte, bár a képet én választottam. Ez az egy, amit valóban jól csináltak.

TCL: Milyen érzés volt először a kezedben tartani a saját művedet?

KE: Nagyon fura, ugyanakkor irtó jó érzés is. Olyan "bizsergetős". Kívánom, hogy minél többen osztozhassatok ebben az érzésben velem! 

TCL: Milyen visszajelzések érkeznek hozzád a könyv kapcsán?

KE: Miután szakkönyv, és megvan a maga rétegközönsége, akik értenek is hozzá, ezért szakmailag jók a visszajelzések. Sajnos maradtak benne formai hibák. Nos, ez volt a tanulópénz.

TCL: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe?

KE: Nagyon érzékeny vagyok a kritikákra, ezért is nem erőltetem pl. a szépírást. Mert ott mindenki „ért hozzá”, vagy legalábbis azt hiszi. Biztonsági játékos vagyok, és az asztrológia területén vagyok olyan szinten, hogy ugyan bele lehet kötni a tudásomba, de minek? Nem valószínű, hogy akárki jobban tudná, mint én. Azért a huszonegy év, amióta csinálom, az huszonegy év! Most már kezdem nagyon kinőni az „én vagyok a kis hülye tanuló, és vannak a nagy mesterek” skatulyát. Ami amúgy is egészségtelen. Szóval maximum a külalakot érheti kritika, ahogy szólt is volt tanítványom, hogy benne maradtak elütések, de ezzel meg egyelőre nem tudok mit kezdeni technikailag. Vagy volt, aki kritizálta a borítót. Bár nekem nagyon tetszik, jó ránézni, jó kézbe fogni. Mindenesetre annyiban korrigáltam, hogy a következő könyvemnél, ami most van szerkesztés alatt, már korrektort fogadtam, és kikértem a facebookos csoportom véleményét a borítóképekről is, és a legtöbb szavazatot kapott lesz valószínűleg a tényleges borító.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

KE: Annyira nem mélyedtem bele, de nagyon örülök, hogy egyre több és sokszínűbb lehetőséggel bővül a piac. Még öt évvel ezelőtt sem volt ennyi lehetősége egy írónak, hogy megjelentesse magát. Most bárki bármit, halleluja! Emlékszem még, nem egészen tíz éve, hogy irigykedtem az egyik haverunkra, mert meg tudta jelentetni a verseskötetét. Vagy a nyelvtanár ismerősömre, aki már tíz-tizenöt éve így jelenteti meg a könyveit, csakhogy az elején vagy félmilliót be kellett ruháznia arra, hogy egyáltalán kinyomtassák a könyvét. Emlékszem, ahogy tornyosult a sok száz kötet a nappalijában, és a tanítványai vásárolták tőle. Akkor azt hittem, én ide sose juthatok el. Ezzel ma már nincs probléma szerencsére.

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

KE: Marhaság. A nagy kiadók, miután szintén biztosra mennek, szinte semmit sem jelentetnek meg, csak külföldieket, hazai bejáratott írókat meg a protekciósokat. Ezt lehet tudni azért. A magánkiadás ezért olyasmi szerepű lett, mint az internet. Egy nagy szabad rét, ahogy nagyjából mindenki azt csinál, amit akar. Aztán ennek is vannak jó meg rossz oldalai persze, de én akkor is szabadságpárti vagyok!

TCL: E-könyv vagy nyomtatott?

KE: Mindkettő. Egyszerre halmozódnak a polcomon és a tabletemen, illetve a Kindle-emen az elolvasandó könyvek.

TCL: Kedvenc kérdések következnek. Kedvenc műfajod?

KE: Krimi, fantasy, misztikus, YA könyvek. (Régebben a sci-fi és a szerelmes könyvek is meghatározóak voltak számomra, de az ízlés ugye változik.)

TCL: Kedvenc íród?

KE: Tolkien és Agatha Christie. Tolkien gyönyörű, veretes nyelvezete és Christie tűéles, tömör leírásai és megfogalmazásai egészen elbűvölnek. Na meg Terry Pratchett, aki tavaly hunyt el. Olyan fergeteges humorral és közben szellemes kritikai érzékkel kevesen tudták leképezni világunk minden jelenségét, mint ő.

TCL: Kedvenc könyved?

KE: Neil Gaiman - Terry Pratchett : Elveszett próféciák (Good Omens). Hatalmas fricska az Apokalipszisről. Imádom.

TCL: Kedvenc filmed?

KE: Úttalan út (Interstate 60) - egy könnyednek tűnő fantasy mese, amely azonban nagyon komolyan szól az életben hozott döntéseinkről és azok következményeiről, és igen, arról is, amit az előbb említettünk, a determináltság és a szabad akarat kérdésköréről. Ha egy filmet kéne mondani, ez lenne, egyébként egy csomó kedvenc van persze.

TCL: Kedvenc sorozatod?

KE: Ez elég könnyű: a Supernatural (Odaát) minden mennyiségben. Lefedi a világot Mennytől a Pokolig, és azon túl is, középpontban a családdal. Tizenegy évad óta nagy fan vagyok, rajongói honlapot is vezetek.

TCL: Kedvenc karaktered?

KE: Ha régebben kérdeztél volna, akkor Aragorn lett volna, most azt mondanám, Dean Winchester.

TCL: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

KE: Gyakorlatiasnak tartom magam, a férjem szerint viszont abszolút művészlélek vagyok.

TCL: Hogyan viszonyul a családod, a közvetlen környezeted az íráshoz?

KE: A szoftverfejlesztő férjem sokat segít abban, amiben tud, szereti a szakkönyveimet, mert bele tud segíteni a technikai részekbe. A szépirodalmat nem annyira érti, ott csak büszke rám, ha valamit elérek.

TCL: Több rövidfilmet és egy egyórás dokumentumfilmet is jegyzel rendezőként. Mesélj róluk! Hogyan csöppentél a filmezés világába?

KE: Véletlenül. Ha van véletlen. A barátnőm nem tudott elmenni egy filmes szemináriumra, amire bejelentkezett, és engem delegált maga helyett. Ebből egy jó hét éves filmes időszak született. Csináltam több rövidfilmet, az első egy riportfilm volt magyar olimpikon műkorcsolyázókkal, a sport és flow élményéről (Citius, altius, fortius címmel), amellyel rögtön két díjat is nyertem. Aztán készítettem egy táncfilmet a Magyar Nemzeti Balett két táncosával (Pap Adriennel és Liebich Rolanddal), ami az Érintések címet viseli, és a párkapcsolatokról szól a tánc nyelvén. Volt egy némafilmem is, amely gesztusokkal mesél az ismerkedésről Testbeszéd címmel. Aztán Sebestyén Júlia EB-bajnokunk kért föl a visszavonulása alkalmából, hogy készítsek neki egy összevágást az elmúlt huszonöt évéről (25 év a jégen címmel), ez a klip rákerült egy DVD-re, amelyet elég sok emberhez eljuttatott reprezentációs ajándékként. És végül, amit a legnagyobb alkotásomnak mondhatok, a Szalai Péter indiai zenész barátomról (Petri György mostohafiáról) és az indiai zenéről készült egyórás portréfilmem, Az angyal a részletekben lakik címmel, több ismert zenész (mint Palya Bea, Dés András, Lukács Miklós stb.) megszólaltatásával, amellyel több fesztiválon is indultam. Mindezen filmjeim megtekinthetők a YouTube-on, illetve a Facebookon.

TCL: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnél újabb asztrológiai könyvvel jelentkezni - mondjuk haladók részére -, vagy más formában továbbadni a tudásod? Esetleg visszaülni a rendezői székbe?

KE: Nem, most marad a könyvkiadás egyelőre. Ez az első asztrológiai könyvem (Csillagok útján) teljesen kezdő szintről indul, és az alapfogalmakat magyarázza el egészen a teljes horoszkóp elemzésig. A következő könyvem, ami már szövegileg kész, csak a szerkesztés várat magára, a párkapcsolati asztrológiáról fog szólni. És van még egy vagy négy-öt könyvtervem, meg olyan is, ami a régebbi asztrológiai tanulmányaimat, cikkeimet foglalná össze. Ez majd időközben alakul (mivel ehhez már megvan az anyag). Egyelőre ennyi, azt hiszem, ez is szép terv, úgyis két-háromévente mindig váltás jön az életemben, nos, ez ki fog addig tartani.

TCL: Egy könyv első betűjének papírra vetésétől a kiadásig eljutni soha nem egyszerű, függetlenül attól, hogy mely műfajt gazdagítja. Mit tanácsolsz azoknak, akik a könyvkiadás gondolatával kacérkodnak?

KE: Az egyik, hogy párhuzamosan csinálják a dolgot, írják a művüket, de tanuljanak is: dramaturgiát, helyesírást, marketinget, bármit, ami segítségükre lehet. És ne sajnálják az időt, pénzt vagy ellentételezést korrektúrára, esetleg lektorálásra, ha már kész a mű. Ha pedig elakadnak, tudom ajánlani Julia Cameron A művész útja című könyvét, kiváló serkentő gyakorlatok vannak benne alkotóknak. Tudom, mert végigcsináltam! A másik, hogy nagyon alaposan tájékozódjanak a kiadási lehetőségekről, akár heteket, hónapokat is rászánva, hogy a számukra legjobbat találják meg; ez nem föltétlenül a legolcsóbb vagy legdrágább lehetőség lesz, hanem ami pont rájuk van szabva. Hiszen most már igazán lehet válogatni!

TCL: Köszönöm a beszélgetést!

Te is írsz?
Szeretnéd, hogy megismerjenek?
Jelentkezz te is interjúalanynak a tclang@tclang.hu email címen!

Ne maradjatok le az interjúsorozat többi részéről, melyeket idekattintva érhettek el!

Érdekelnek benneteket a DIY dolgok? Akkor ezeket a bejegyzéseimet is szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nem tudjátok mit olvassatok? Segítek!