2018. március 29., csütörtök

Húsvét alkalmából

A Húsvét ünnepe Jézus személye köré épül. Mindig is rettentően érdekelt ez a téma és az ő személye. De nem is történetileg, hanem hogy egyes alkotók hogyan fogták meg, hogyan alkották újra az alakját  Ezért most felsorolnám az általam legjobban kedvelt feldolgozásokat: könyvek, filmek, színdarabok.


ÖRDÖGH SZILVESZTER: KOPONYÁK HEGYE



Jézus miatt  „szerettem bele” ebbe a kisregénybe is. Ördögh Szilveszter egészen egyénien, Jézus szemszögéből adja elő az egész „Jézus-sztorit”. E/1-ű monológ az egész, de valami olyan gyönyörűséges mondatokkal, hogy az ember szíve belesajdul. A megváltásról szól, a messiási szerepről, a tömegekről, az emberről, az önfeláldozásról. Itt Jézus végig tiltakozik a rárótt szerep ellen, emberként akar Igét hirdetni, hiába úgy nem hallgatják meg, a szeretet üzenete elúszik a fülek mellett. 

Emellett Veronika kendője és Péter és Mária monológjai a legszívhezszorítóbbak.



Egy-két helyen törik csak meg a monológ, pl. nagyon durva az fejezet, amikor a keresztfa technikai kidolgozását sorolja fel, embertelenül precízen. 
Mégis a legemlékezetesebb rész számomra, amikor Jézus mégis felveszi a keresztjét és felmászik vele a Koponyák hegyére és a legvégén elfogadja a szerepét a Történetben….


BUKGAKOV: A MESTER ÉS MARGARITA


„A ​kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…


A műből szintén több színházi feldolgozás készült, az én kedvencem az Arvisura Színházban a 90-es években Somogyi István rendezésében készült:








PASOLINI: MÁTÉ EVANGÉLIUMA


Jézus élete Máté evangéliuma alapján Pasolini kamerájával… 
„Az Evangélium feldolgozása során, természetesen teljes mértékben hű akartam maradni Mátéhoz, mert így láttam helyesnek, elsősorban esztétikai, de történelmi okok miatt egyaránt… Később, a film forgatásakor mégis megpróbáltam erőszakot tenni az anyagon, hogy az aktualitásokhoz közelítsem…” Pasolini 


A film fekete-fehérben minden felesleges szócséplés nélkül kíséri végig Jézust az utolsó végzetes útján. Enrique Irazoqui a főszereplő gyönyörűen a maga tisztaságában mutatja be Jézus személyét. Egy szót se szól, mégis érezzük az erejét.





MARTIN SCORSESE: KRISZTUS UTOLSÓ MEGKÍSÉRTÉSE


Krisztus élete elevenedik meg. Isten őt választotta ki a feladatra, hogy üzenetét eljuttassa az emberekhez. Az igazi dilemma a Golgotán, a kereszten kezdődik, amikor a Sátán utoljára kísérti meg Jézust az emberi élet kínálta kényelemmel és örömökkel. Ha a kereszthalál helyett megtagadja Istent, megszabadul a szenvedéseitől. A testi szenvedések közepette, a halál árnyékában Jézus elképzeli, mi történne, ha engedne a gonosz csábításának és az isteni helyett az emberi sorsot választaná
A film (Willem Dafoe főszereplésével) Nikosz Kazantzakisz azonos című regényéből készült. „Krisztus ​életének minden mozzanata konfliktus és diadal. Győzedelmeskedett a mindennapi emberi gyönyörűségek leküzdhetetlen bűvöletén, a kísértéseken, és szünet nélkül átlényegítve szellemmé a testét, felmagasztasult. A Golgota csúcsára ért, és megfeszítették a kereszten… Ez a könyv nem életrajz, hanem minden vívódó ember hitvallása.” 
(Nikosz Kazantzakisz)



NORMAN JEWISON: JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR

Rozoga autóbusz áll meg az ősi romoknál valahol a sivatagban. Egy amatőr társulat tagjai érkeztek, akik az ősi díszletek között akarják előadni minden idők legnagyobb történetét. Az egyfajta modern misztériumjáték során megelevenedik Jézus Krisztus élete, bár az előadás nem követi pontosan a bibliai eseményeket. Részesei lehetünk az általa véghezvitt csodáknak, elárulásának, önkéntes áldozatvállalásának. Jézus mint az élet, a szabadság és a boldogság megtestesítője jelenik meg a fiatal nemzedék előtt. 





JOHN-MICHAEL TEBELAK: GODSPELL (1963, 2017)

A Biblia jellemformáló tanításait, kristálytiszta mélységű történeteit egyetlen társadalom sem nélkülözheti, ugyanis (valamilyen) hit nélkül az emberiség a vesztébe rohan. Ha pedig zene kell hozzá, hogy az üzenet célba találjon, akkor nincs más hátra: dalra fel! A musical, majd a belőle készült filmfeldolgozások Máté evangéliuma alapján készültek.
MONTHY PYTHON: BRIAN ÉLETE

"– ​Következő!… Kereszthalál?
– Igen.
– Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!… Kereszthalál?
– Ó nem. Szabadláb.
– Mi? – képedt el a katona.
– Engem elengedtek – magyarázta a fogoly. – Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten.
– Huú! – örült a tisztecske. – Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj!
– Nem – nevetett rá a rab. – Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál."

Kész, vége… Mi jöhet még ezután? – gondoltuk, amikor végignézve a Gyalog-galoppot, nem tudtunk felállni a röhögéstől a moziban. És valóban, sokáig nem is jött semmi…
Aztán egyszer csak új filmet követett el a rekeszizmaink ellen a Monty Python. Brian életének profán története onnan indult világhódító útjára, ahol sűrű a köd és abszurd a humor, tehát Angliából. Ugyanis lesből támad, és ott csiklandoz, ahol nem számítasz rá. Szóval? Döntöttél? Nos, akkor: bátorság!



És a végére egy részlet az egyik nagy kedvencemből: az 1990-es a Színház - és Filmművészeti Főiskola Godspell előadásából (az azóta elhunyt Bubik Istvánnal).